33. fejezet

Hali emberek!
A kommenteket még mindig hiányolom, de nem baj! :)
Ebben a fejezetben lesz egy kis időugrás, hogy az unalmas részt kihagyhassam a történetből!
Jó olvasást! xo.

*Barbii szemszöge


Hihetetlen, hogy hogy telik az idő!
Már egy hónapja kint élünk Londonban és fel sem tűnt.
Azóta rengeteget volt nálunk Peti és én is voltam náluk. Nagyon jó barátok lettünk. Sőt.. valamelyik nap azt mondta, hogy én vagyok a legjobb lány barátja és én is ezt érzem - mármint, hogy ő a legjobb fiú barátom.

Ez idő alatt a srácokkal is nagyon jóban lettünk. De legfőképpen Harryvel. Nagyon sokat baromkodunk együtt és kezdek megbízni benne. Hihetetlen, de  ez van. Jelenleg - fogalmam sincs miért -, de a legféltettebb titkomat is rá merném bízni.


- Jó reggelt! - üvöltött Louis és ugrált össze-vissza az ágyamon. Hirtelen felültem és ülve ugrottam ő pedig leborult az ágyról. Egy üvöltéssel jelezte, hogy földet ért.
Én csak nevettem.
- Jobb reggelt, Louibubukám! - nevettem a földön fetrengő srácra, majd kirohantam a szobából.
A nappaliban Harry ült és nagyon nyomkodta a telefonját. Érkezésem zajára felkapta a fejét, majd rám mosolygott.
- Jó reggelt napsugár! - pattant fel és adott egy puszit az arcomra.
- Mennyivel jobban örültem volna egy Harry fajta ébresztőnek! - sóhajtottam és az ajtónk kisétáló Louis felé böktem a fejemmel. Harry felnevetett.
- Ha felkeltél volna magadtól, nem kellett volna ébreszteni! - vágta be a durcit Louis.
Megforgattam a szemem, majd eltűntem a fürdőszobában, utána felöltöztem. Egy farmer és egy póló, semmi extra.
- HELÓ! - jött be Daniel az ajtón.
- Kopogás? - húztam fel a szemöldököm.
- Kulcs? - kérdezett vissza, majd lerúgta a cipőjét.
Az utóbbi időben rám hajtott, de csak visszafogottan. Egyébként meg nem tud Dávidról.
Kaptam tőle is egy puszit, meg egy ölelést, aztán rögtön utána befutott Peti is.
- Emberek, mi ez? - kérdeztem. Egyébként Dan és Peti az utóbbi időben nagyon összehaverkodtak. - Találkozó van itt, vagy mi?
- Nem, csak átjöttünk, de futóverseny volt és lehagytam Petit! - röhögött.
- Igen, mert eleve elordítottad magad, hogy verseny és már rohantál is.
Nevetnem kellett rajtuk. Bár Dan nem volt annyira kifáradva, mint Peti, de gondolom ő nem is rohant úgy, ha eleve hamarabb indult és kb. ugyanolyan gyorsan futnak.
- Itt vannak a... - kezdte Daniel hangosan, mire kapott tőlem egy tockost.
- ....fiúk! - fejezte be a mondatot Peti.
- De most mit kell szidni? - nevetett Nati.
- Jól van, csak vicc lett volna! - duzzogott Dan.
Beszélgettünk még egy ideig, meg hülyültünk, aztán Danielnek mennie kellett.

- Ember! - kiáltottam Louisra, mikor a krémet kevertük a sütihez. - Nehogy sót tegyél bele!
- Deeeee! - és már szórta volna, de kikaptam a kezéből és rohanni kezdtem vele, ő meg utánam. A kanapénál rám ugrott és csikizni kezdett, mire nyakon öntöttem sóval. Bár a kanapé és én is tiszta sósak lettünk tőle és valahogy még a számba is került. Erre ő csak még jobban csikizett.
- Neee! Lou! Hagyd abba! Tele van a szám sóval! Fúj! - kiabáltam.
- Kiszedjem? - nevetett ő is.
Ennek hallatán Harry abbahagyta a röhögést és lerántotta rólam Louist.
- De haver, még dolgom van! - nevetett Lou és elindul felém, de Harry visszarántotta.
Leráztuk magunkról a sót, majd Harry folytatta a krémet, mi meg összetakarítotzuk Louissal a sót.


***

Megettük a sütit, aztán Louis elment, Harry meg még maradt filmezni. Mostanában sokszor aludt nálunk, mert sokáig maradt. Tudtam én, hogy nem kényelmes a kanapé, de ő azt mondta neki megfelel. 
- Mit nézünk?  - kérdeztem és a filmek között kezdtem kutakodni. Nati a múltkor rengeteg filmet vett, szóval egy ideig lesz nézni valónk.
- Felhők felett 3 méterrel? - kérdezte Mancs.
- Nee! Amerikai pite? - így Nati.
- Nincs kedvem hozzá! Várj! Válasszon Harry!
Harry mellém ült és böngészni kezdett.
- Aranyhaj és a nagy gubanc! - nevetett.
- Komolyan? - néztem rá hatalmas szemekkel.
- A legkomolyabban! - mondta, majd elhelyezkedett a kanapén, én pedig mellette. Átkarolt, de nem zavart, már megszoktam, elvégre barátok vagyunk vagy mi.
El sem hittem, komolyan Harry ezt a filmet választotta!? De nekem mindegy, elvégre nem rossz, sőt nekem tetszett.
Kezdtem elálmosodni, így engedtem a csábításnak és becsuktam a szemem. Mondhatni gondtalan voltam abban a pillanatban.
Többé nem érdekelt Dávid és hogy miket tett velem, nem érdekelt semmi, csak a nyugalom.