Péntek van, holnap pedig szombat és lesz egy suli találkozó, ahol megismerkedhetünk leendő osztálytársainkkal.
- Jó reggelt! - léptem ki a nappaliba.
- Hali! - mosolygott Nati.
- Mit csinálunk ma? - kérdezte rögtön Mancsi.
- Elmehetnénk a British Múzeumba! - vetettem fel.
- Az jó! - pattant fel Nat a kanapéról. - 15 perc múlva indulunk! Készüljön mindenki!
Nem értettem minek a 15 perc, hisz én 5 perc alatt elkészültem, de nem is érdekelt igazán.
A múzeum felé gyalog mentünk, mondván: jót tesz egy kis friss levegő.
Egy fekete autó húzódott le közvetlen mellettünk, majd a sofőr leengedte a felőlünk lévő ablakot.
- Egy fuvart? - tudakolta elváltoztatott hangon, amin nevetnem kellett.
Natira, majd Mancsira néztem. Bólogattak.
Én beültem a sofőr mellé, a két lány pedig a hátsó ülésre.
- Szerencséjük van hölgyeim! A fuvar 100 év alatt ingyenes.
- Köszönjük! - nevettem.
- Hali csajok! - vette le Harry a napszemüvegét. - Hová lesz a menet?
- A British Múzeumba! - mondam.
- Rendben! - taposott a gázba. Körülbelül 20 percen belül meg is érkeztünk. A londoni forgalomban ez nem is nagy idő.
Harry - a tiltakozásaink ellenére - mindenkinek kifizette a belépőt. Sőt... Ő is bejött velünk. Mindenhez volt hozzáfűzni valója és volt amihez iskolás emlékek is fűzték. Vele cseppet sem volt unalmas a múzeumlátogatás.
- Elnézést! -hallottam egy vékonyka hangot. - Azta! Harry? - kerekedett el a lány szeme, mikor felé fordultunk.
Harry nagyot bólintott.
Közben a lány mellett megjelent másik kettő is.
- Ők kik? - bökött felénk az egyik.
- A barátaim - közölte Harry. Amúgy meg mi köze hozzá?!
- Oh. - vágott csalódott arcot az egyik szőke lány, aki kísértetiesen hasonlított a másikra. - Ja! Aláírnád ezt? - nyomott egy papírt és egy tollat Harry orra alá.
- Persze! Kinek lesz? - tudakolta.
- Timi és a tesóm Regi.
- Szóval.... -firkált Harry készségesen. - Timinek és Reginek.
- Ti nem magyarok vagytok véletlenül? - kérdeztem.
- De! - vágták rá magyarul.
- Mi is! - ugrándozott Nati. - Nyaraltok?
- Nem! Ide fogunk járni suliba! Vagyis a külvárosban van egy magánsuli és oda járunk majd a tesómmal.
- Mi is ide fogunk járni suliba, de mi itt Londonban - mondta Mancsi.
Telefonszámot cseréltünk majd mindannyian továbbálltunk.
***
Másnap boldogan ébredtem fel.
Korán keltem és életemben először tele voltam energiával.
A tudat, hogy új embereket ismerhetek ma meg felpörgetett. Ma kávét sem ittam.
- Indulhatunk? - ordítottam az ajtóból. Nem különösebben öltöztem ki. Csak egy farmer sort volt rajtam, meg egy lenge, fehér felső; tekintettel a jó időre.
Nati olyan Natis volt, mint mindig.
Egy rózsaszín felső és egy szoknya.
Mikor megérkeztünk a sulinkba elámultunk.
Vagy háromszor akkora volt, mint az otthoni suli és sokkal barátságosabb is.
A portástól útbaigazítást kértünk, így nekivágtunk a sulinak, hogy megkeressük a 3-as Club termet, ami elvileg az első emeleten van, a lépcső után balra.
Meg is lett végül.
Ahogy beléptünk semmi nem volt meglepő. Sok kis asztal összetolva, amiken volt üdítő és süti.
- Kata vagyok! - ugrott elénk egy barna hajú lány.
- Barbi. - nyújtottam kezet.
Mindenki bemutatkozott a lánynak ő pedig megállapította, hogy mi is magyarok vagyunk, ahogy ő is.
- Hali! - mentem oda egy eléggé vékony lányhoz. - Barbi vagyok! És magyar!
- Betti. És szintén. - mosolygott. - Ők itt Pattie és Amy, az újdonsült barátnőim.
- Fehér Barbi. - mutatkoztam be nekik is.
- Sarah vagyok! - jött ült oda hozzánk egy színesre festett hajú lány.
Neki is bemutatkoztam, majd ő tovább állt bizonyos Jessica-val, aki kicsit sem volt nekem szimpatikus.
- Sarah... - suttogta nekem Amy. - Az osztály egyénisége. Érdemes vele jóban lenni. És ne szidd előtte Justin Biebert, vagy a One Directiont, mert odavan értük! - nevetett.
- Nem állt szándékomban szidni őket! - nevettem és is. - És ez a Jessica?
- Fekete bárány. - legyintett. - Mindig kavarja a szart! Bocsánat a csúnya szóért.
- Semmi baj. - legyintettem. - Egyébként, itt csak lányok vannak?
- Nem! - nevetett. - Lesznek fiúk is. Az osztályban vannak jó pasik, de mind csajozógép, szóval ha jót akarsz magadnak nem habarodsz beléjük! És elvileg jön idén egy magyar fiú is. Végre. Mondjuk ő lesz az egyetlen.
- Az jó! - biccentettem, mire nyílt az ajtó és egy 3 srác lépett be.
- Amy! - jött oda az egyik.
- Daniel! - fintorgott a lány.
- Barbi! - mondtam a saját nevem, mert mást nem tudtam, mire a srác felröhögött.
- Daniel vagyok, de már hallottad! - nyújtott kezet.
- Barbi vagyok, de már hallottad! - ráztam meg a jobbját.
Elbeszélgettünk még, aztán jött egy másik srác is. Odamentem hozzá, gondolván, hogy ő a magyar srác; nem tévedtem.
- Hali, Peti! - mondta zsebre vágott kézzel.
- Barbi vagyok! - mondtam. Csak most vettem észre, hogy eddig egyedül ismerkedtem és nem is voltam együtt a lányokkal, akik ketten beszélgettek valahol hátul.
Petivel is elbeszélgettem.
Nagyon jó arc, komolyan. Telefonszámot is cseréltünk, majd Nati egyszer odajött, hogy mostmár menni kéne.
Lassan elindultunk hazafelé.
Boldog voltam. Új embereket ismertem meg és új barátokra tettem szert. Szerettem ezt a fajta érzést, amikor tudom, hogy gazdagabb lettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése