Bezony-bezony túlléptük az 1000 oldalmegjelenítést! Aminek nagyon örülök!:):) Köszönöm!:) De nem szaporítom tovább a szót!:) Jó olvasást! Ööö.. és komizást!;) xx.
*Barbii szemszöge
Fel-alá járkáltam.
Semmit sem tehettem, ahogy Nati sem. Harry szabályosan megtiltotta, hogy magánakcióba kezdjünk, amit meg is értek, de akkor sem bírom ezt a tétlenséget!
- Barb - jött be az ajtómon Nati.
- Gyere ide! - emeltem fel a takaróm, hogy befurakodhasson mellém. Londonban az éjszakák hűvösek ám. Nem mintha egyikőnk is tudott volna aludni.
- Én...- kezdte remegve. - Hatalmasat csalódtam benne! Persze, most, hogy eltűnt, mindent megbocsájtanék neki, csak azért, hogy épségben hazaérjen. Fáj ez a tétlenség, de nem tudok belenyugodni abba, hogy ezt elvégre magának köszönheti!
- Minden rendben lesz Nat! Ha most azt kérné tőlem valaki, hogy ne aggódjak, természetes, hogy ugyanúgy aggódnék, ezért téged sem kérlek ilyesmire, csak arra kérlek, hogy ha visszajön, akkor ezt beszéljük meg vele.
Nat szorosan megölelt, én is magamhoz szorítottam és úgy beszéltem tovább: - Nem csinálhatja ezt velünk úton-útfélen! Nem vagyunk a szülei. Nagyon megijedtem, mikor elvonult azzal a sráccal, de ha Zayn nincs ott, lehet, hogy rosszabb helyzetbe kerülünk, mint ő. Rohanok, hogy megmentsem a barátnőm, erre mit látok?! Hogy ő mászott a srácra. Ezek után megérdemli, hogy kicsit ráijesszenek, de abban is bízom, hogy Harryék időben odaérnek.
- Mielőtt késő lenne?
- Olyasmi....
*Niall szemszöge
Ez az egész nem ért semmit.
Mi sehol sem találtuk meg Mancsit és már Zayn is kifogyott az ötletekből, hogy még hol kereshetnénk.
Ez a Mark sem telefonál, én pedig egyre inkább kétségbe esek.
Végül Zayn felhívta a rendőrséget, de azt mondták, hívjuk vissza őket 24 órával az eltűnés után és akkor elkezdik keresni, mire Zayn közölte, hogy a 24 óra bő 2 óra múlva telik le, szóval addig is várjunk, hátha addig baja esik. Persze a válasz egy egyszerű "Igen" volt.
*Mark szemszöge
Idegesen rohantam. Minden ajtó mögé benéztem. Jó láttam olyanokat, de most nem ezért vagyok itt, szóval csak gőzerővel kerestem a csajt.
Magam sem tudom miért segítek nekik, de talán csak nem akarom, hogy Dev bajba kerüljön, mert annak részben én innám meg a levét. Ne részletezzük, hogy miért.
A pasas, aki "útbaigazított" szorosan a sarkamban lépkedett, úgy lihegett a nyakamba, mint valami rühes korcs.
Undorító volt. Próbáltam nem odafigyelni rá, minden szobában a göndör hajkoronát és a virágos ruhát kerestem.
Egy szoba ajtajánál megtorpantam, majd oda is benyitottam, az az idegesítő szerencsétlen mostmár szorosan mellettem.
Körbenéztem a sötét helységben. Tegyük hozzá, hogy tulajdonképpen semmit sem lehetett látni, mondjuk a szoba amúgy is üres volt.
Valami mocorgást hallottam a bal oldalamról, majd odafordultam.
Egy lányt pillantottam meg.
Göndör haja lelapult, ruháját elfedte a sár és a kosz - egyszóval a mocsok. Karján és combján sérülések voltak, de még így is gyönyörű volt.
Nagyon megijedt, mikor közelebb léptem, de nem tett semmit. Egyenlőre.
- Te vagy Mancsi? - vettem elő a lehető legmegnyugtatóbb hangnemem.
Ő csak bólintott, mire elkezdtem kibontani a kötelet, amivel a csuklói és a bokái voltak összekötve. Azt hiszem még mindig félt tőlem, de most nem ez volt a lényeg.
Mikor sikerült őt kiszabadítanom felhúztam őt, majd végigmértem. Teljesen megfelelt a leírásnak, amit Zaynék adtak róla, így már semmi kétségem nem volt afelől, hogy megtaláltam őt.
Rátaláltam!
Kétféle értelemben is - azt hiszem!
*Niall szemszöge
Harry telefonja csörögni kezdett az anyósülésen. Valahol levegőzni volt, ezért Zaynnel egyszerre kaptunk a telefon felé.
Végül Zayn vette fel, majd elmondta hol vagyunk. Fogalmam sem volt ki az, de mivel Zayn meglehetősen boldog volt feltételeztem, hogy Perrie. De nem:
- Mark volt! Megtalálta! Épségben van, bár van rajta néhány horzsolás. - csicseregte. Igen, Zayn olyan volt, mint egy izgatott kismadár.
- Hál' Istennek! - dőltem hátra, majd azonnal eszméltem és kiugrottam a kocsiból, hogy megkeressem Harryt és elmondjam neki mi történt.
Harry is nagyon megkönnyebbült és kb. 15 perc múlva autó zajára lettünk figyelmesek. Egy fekete terepjáró parkolt le pontosan Zayn autójával szemben. A vezetőülés felől Mark szállt ki, míg az anyósülés felől egy meggyötört, koszos, de nagyon is ismerős arc.
*Barbii szemszöge
Harry felhívott, hogy megtalálták őt, már velük van és hozzák haza.
Egy hatalmas kő esett le a szívemről, de egy másik még mindig rajta nehezedett. Féltem, hogy vajon esett- e baja, vagy, hogy egyáltalán miért ment el? Mi volt az oka arra, hogy eltűnjön, hogy ne találjunk rá? Miért ment el egyáltalán egy ilyen fiúval? Miért nem bízott meg bennünk?
Kérdések. Kérdések. Kérdések.
De a választ csak egyetlen személy tudja.
De vajon elmondja nekünk, vagy már egyáltalán nem bízik bennünk?!
