39. fejezet

Vicces, de már az újságcikken agyaltam. Minek fognak nézni minket? Ez nevetséges... A többieket soha nem érdekelte mit gondolnak róluk, persze én meg folyton ezen kattogok.
Zayn kocsijával mentünk. Ő vezetett, Harry ült az anyósülésen, én pedig hátul középen, hogy tudjam figyelni az utat.
Harry idegesen dobolt a combján én az ujjaimmal babráltam, Zayn pedig úgy markolta a kormányt, mintha le akarná szakítani róla a bőrhuzatot. Szerintem önmagát hibáztatta a kialakult helyzetért, pedig semmi oka nem volt erre. Pontosítok: Ő volt a hibás, mert meghívta a barátait, de Mancsi önszántából ment el a sráccal, senki nem kényszerítette, bár akkor már nem volt szomjas a csaj - ha értitek mire célzok.
Zayn megállt egy hasonlóan sötét sikátorban, mint ahol mi voltunk Harryvel az előbb.
Ahogy kiszálltam a kocsiból megcsapta az orromat valami leírhatatlanul büdös kukaszag, ami egyre erősödött, ahogy közeledtünk a cél felé.
Zayn sokkal magabiztosabban rontott be a helységbe, mint ahogyan azt én tettem volna. Itt is azonnal elénk állt egy állat és tudakolta, hogy mit akarunk.
Zayn elmondta neki, hogy ki is ő és hogy kit keres, mire felszaladt a pasas szemöldöke.
- Dev?! Csak hírből ismerem! - rángatta a vállát - Fogalmam sincsen, hogy hol lehet! Itt biztos nincs! Várjatok... - azzal elrohant.
Perceken belül egy kis papírral tért vissza, amit Zayn kezébe nyomott.
- Egy srác innen, kb. órája látta nem messze ettől a helytől. - bökött a címre. - Lehet, hogy itt van, vagy volt itt... De miért keresitek?
- Vele van egy lány, akit keresünk. - mondta Zayn. - És van az a sanda gyanúm, hogy a lány nem önszántából ment vele!
- Hogy néz ki a csaj? -kérdezett vissza a srác.
Zayn segélykérően nézett ránk.
- Öhm...- köszörültem meg a torkom. - Barna, göndör haj, sötétbarna szemek, középmagas, rövid, virágos ruha van rajta. A neve Anikó, de mi csak Mancsinak szólítjuk.
- Értem! - bólintott a hapsi, majd Zayn felé fordult. - Körbenézhetek pár helyen én is, ha kell.
- Jó lenne! - vágta rá Harry mielőtt Zayn nemet intett volna. - Itt a számom, ha találnál valamit! - firkantott Harry valamit egy papírra, majd a férfi kezébe nyomta. Na ez kész; megadja neki a telefonszámát!
- Rendben, ha megtalálnám, hívlak! - bólintott. - Egyébként Mark. - biccentett felénk, majd elindultunk a kijárat felé. Mi Zayn kocsijába ültünk be, míg a még mindig ismeretlen hapsi a - gondolom - saját kocsijával hajtott el.


*Mark szemszöge

Ezek kajakra bekajálták, hogy Dev nincs itt!
Magamban röhögnöm kellett, hogy teljesen megbíztak bennem és körül sem néztek.
De a lány nem volt itt és idegesített, hogy hol lehet. Devvel távozott a buliból, de már nincs vele.
Mindig is az ilyen seggfejek ellen voltam, akik elcsaltak egy lányt - lehetőleg külföldit - aztán olyan helyre vitték, ahonnan lehetetlen megszökni. És részletezni sem fogom, hogy miket művelnek velük. Hátha hamarabb megtalálom, minthogy bármi baja esne. Nem lehet rossz csaj, ha ennyi pasi keresi. Velem eggyel több.

Körbejártam néhány helyet, de csak a szokásos dumát kaptam.
"Itt nem járt semmilyen Dev!"
"Ki az a Dev?"
"Nem, ma nem volt itt Dev!"
"Igen, itt volt, de a csaj már nem volt vele!"
Szuper!

- Egy csajt keresek! - mentem be a legundorítóbb helyre, amit valaha láttam. Ez hihetetlen, hogy ez itt London, de komolyan a lányok a földön feküdtek.
- Na az itt van! - röhögött a képembe egy kb. velem egyidős pasas.
- De én egy bizonyos lányt keresek! - magyaráztam.
- Hát jó! Hogy néz ki az a bizonyos lány?
A homlokomat ráncoltam, hogy emlékezni tudjak a személyleírásra, aztán nekikezdtem:
- Barna, göndör haj, barna szem, középmagas.. öhm... Valami virágos ruha van rajta és minden bizonnyal egy Dev nevű, magas, fekete hajú srác hozta ide.
A pasi teljesen elsápadt, amiből levettem, hogy hazudni fog. És ollállá:
- Nem járt itt ilyen! - kicsit megrándult az arca, mire lekevertem egyet neki.
- Akkor most az igazat! - lendítettem az öklömet.
- Jó, jó, jó! Lehet, hogy itt van! Körülnézek ok? Várj itt!
- Azt nem! Megyek veled én is!
- Mondom maradsz!
- Ha nem akarod, hogy itt helyben elkezdjem páholni a ronda buksidat, akkor kussolsz és odavezetsz! - sziszegtem, mire csak legyintett, hogy kövessem.
Lehet, hogy nyomon vagyok?
Remélem!