23. fejezet

Reggel arra keltem, ahogy az eső kopog az ablakomon.
Rápillantottam az órára.
Már fél 12 volt!
Mondjuk tegnap este még hajnal fél 3 - kor indultunk el Eleanort kersni. Arra sem emlékszem mikor aludtam el. Valamikor elmélkedés közben. Persze semmire sem jutottam.
Lebotorkáltam a konyhába. Csináltam teát, majd leültem az asztalhoz és elszürcsölgettem. Mondanom sem kell, hogy még mindig Barbin járt az eszem.
Liam toppant be a konyhába, hasonlóan kómás állapotban.
Csinált magának kávét, majd leült mellém.
Nem figyeltem rá. Az sem tűnt fel, hogy gondolkodás közben kihűl a maradék teám.
- Min jár az eszed? - zökkentett ki Liam.
- Őszintén?
- Nem. Hazudj valamit, mert azt akarom hallani. - mondta cinikusan, de mégis viccesen.
- Barbi.
- Ja hogy a szép magyar lányok. - nevetett.
- Lány. És igen szép magyar lányok, de Ő a legszebb.
- Jaj, elolvadok! - jött be Niall is. Tiszta kóc volt. Valószínű, hogy ő is most kelt. - Szóval ki az az Ő?!
- Senki. - mondtam.
- Ja persze, persze. - legyintett. -  Ki az?
- Hármat találhatsz! - nevetett Liam.
- Hárman vannak, szóval eltalálom. - örült meg Niall.
- Miért, neked ki? - tudakoltam.
- Nekem Barbi. - közölte.
Ajaj! - NA? - vonta fel a szemöldökét Niall.
- Neked Liam? - tereltem.
- Nat. - jelentette.
- Mancsi. - vágtam rá kizárásos alapon.
- Király! Akkor nem fogunk összeveszni. - nevetett Niall.
Szuper.
Dehogynem!


*Barbii szemszöge

Reggel az eső kopogására ébredtem.
Bevallom imádom hallgatni az eső kopogását. Megnyugtat.
Kimentem a nappaliba.
Eleanor a tévét kapcsolgatta álmosan. Rajtunk kívül még senki nem volt ébren.
- Jó reggelt! - mosolyogtam rá.
- Jó reggelt! - mosolygott vissza.
- Ne utánozz! - fenyegettem viccesen.
- Ne utánozz! - utánzott a lány.
- Kávét, kapucsínót, tejes kávét, kakaót a hölgynek? - vettem az irányt a konyha felé.
- Egy kávét kérnék köszönöm!
Gyors megcsináltam a két kávét, majd letelepedtem a kanapéra El mellé.
- Mesélnél Dávidról? - kérte. - Persze csak ha nem szakítom fel vele a sebeket.
- Még nem gyógyultak be. - sóhajtottam. - Mit szeretnél tudni róla?
- Érdekel, hogy milyenek a magyar pasik. - mosolygott huncutul.
- Ezt egy szóval tudnám jellemezni! - nevettem.
- És pedig?
- Szemetek!
Ezen jót nevettünk.
- De komolyra fordítva. Dávid sosem volt gyengéd, aki finoman bánt volna velem, mint egy nővel. Így visszagondolva én egy jó csaj voltam neki, akivel menőzhet a haverjai előtt, hogy "Igen, ez az én csajom!"
- Miért szakítottatok? Amikor a srácok beszéltek róla, csak annyit mondtak, hogy milyen egy szemét pasi.
- Mert megcsalt.
- A szemét kis... Ó... Bocsáss meg, nem tudtam.
- Nem szoktunk róla beszélni, mert ugye a csajok mindent tudnak, de jó, hogy valakivel megoszthatom.
- Szóval mi történt? - tudakolta.
- Napra pontosan 2 hónapig volt mellettem egy másik barátnője is. Petra. Ő is gyönyörű, mondanom sem kell, hiszen magyar! Éppen gyengéd pillanatukban zavartam meg őket. - elmeséltem Eleanornak mindent. Pontosan úgy, ahogy történt. Közben sokat sírtam, de jól esett kiönteni valakinek a lelkem az érzéseimmel együtt.
- Sajnálom. - sírt ő is. Gondolom Louis - ra gondolt. - Azt is, ami veled történt, meg azt is, hogy miattam fel kellett elevenítened a történteket.
- Nem El, köszönettel tartozom neked. - töröltem meg a szemem. Végre nem sírtam. - Köszönöm, hogy meghallgattál. Így könnyebb a lelkem. Köszönöm.
- Hát te is meghallgattál! - ölelt meg. - Szóval szívesen, máskor is.
Vészóra megjelent az ajtóban Nati.
- Jó reggelt! - csilingelte.
- Reggelt?! - nevettem. - Dél van!
Kopogtak.
- Hogy nem tudnak már megszűnni! - üvöltöttem viccesen. Mindenki nevetett.
Kinyitottam az ajtót.
Sosem gondoltam volna, hogy az én életemben is lesz jelentősége az "Emlegetett szamár" mondásnak.
És lám!

22. fejezet.

Kétségbeesett kopogás.
Mire számít ilyenkor az ember?!
"Valaki biztos itt hagyott valamit és visszajött érte!"
Igen, normális esetben.
De én már a kopogás ritmusából tudtam, hogy valaki olyan áll az ajtó mögött, aki nem egy elhagyott holmi miatt ideges.
Hát lélekszakadva rohantamaz ajtóhoz és feltéptem.
- Eleanor. - lepődtem meg. Nem, nem amiatt, hogy Eleanor áll az ajtóban, inkább a csuromvizes ruhái, az utazótáska és a kisírt szemek rémítettek meg. - Gyere be!
- Sajnálom! - kezdett rögtön mentegetőzni. - Csak hirtelen nem tudtm hová menni. Barbi itt van?
Kopogtam, mire azonnal kijött. - Mi a baj? - tudakolta, miközben a nappaliba sétált, de amint meglátta Eleanort odarohant hozzá.
- Ti laktok a legközelebb és nem tudtam.. nagyon zuhog az eső és...
De Barbi lecsitította. - Először is menj és zuhanyozz le forró vízzel! Legalábbis meleggel. Adok száraz ruhát, addig Nati csinál egy Nati - féle nagyon finom kakaót, ha szereted, de lehet tea is.
- Jó lesz a kakaó, azt szeretem. - mosolygott El, most először.
- Rendben. Aztán ha átmelegedtél, elmesélsz mindent. Éjszakára maradhatsz itt! - mondta Barbi.
- Köszsönöm. Nem akarlak összevizezni, de ha száraz leszek, megölellek.
- Oké! - azzal elviharzott Barb és fél perc múlva záraz ruhákkal tért vissza.
A két lány bement a fürdőbe, majd fél perc múlva Barbi kijött.
- Mi történhetett szegénnyel? - sóhajtottam.
- Francba Louis. Francba, francba, francba! - kiáltotta Mancsi.
- Majd elmeséli ő, ha akarja. - szólt hozzá Barbi. Igaza volt.

*Barbii szemszöge

Eleanor hamar végzett.
Leült a kanapéra, én pedig betakartam, majd Nat a kezébe nyomta híres nyugtató kakaóját, amit történetesen imádtam, mert volt benne valami titkos hozzávaló - Natihoz híven - , amit senki sem ismerhetett, így nem is utánozhatott.
- Köszsönöm. - kortyolt bele El. - A kakaót is, meg hogy befogadtok, legalább mára.
- Semmiség. - legyintettem. - De mégis mi történt? Ha nem akarod, nem muszáj elmondanod.
- Nem titok. - vonta meg a vállát. - Ha nem tőlem, majd megtudjátok holnap az újságokból.
- Francba. - suttogta a hozzám legközelebb álló Mancsi, úgy hogy csak én hallhattam, ráadásul magyarul.
- Louis elhagyott. Vagyis inkább én őt.
- A pasik szemetek. - nyögtem.
- Tessék? - ugyanis magyarul mondtam a mottónkat, így Eleanor nem érthette.
- Semmi, folytatsd!
- Végülis az övé volt a végszó. - elsírta magát.  - Azt mondta, ha nem bírom a hírnevét viselni, nem kell együtt lennünk. Vagyis, nem szeret.
- Ugyan csajszi, miatta ne sírj! - ült le mellé Mancsi.
- Úgylátom, neked is ideje megtanulni a jelszavunk! - fintorogtam. - A pasik szemetek!
- Ez már csak így van! - nevetett Nat. - Ráadásul örülj, hogy nem csalt meg!
- Azt meg ki tudja. - húzta el a száját Eleanor.
Mancsi csak szorította össze a fogait, de nem szólt semmit.
Persze ez más embereknek nem tűnik fel, de engem nem ver át. A legjobb barátnőjét.

*Mancsii szemszöge 

Szegény Eleanor.
- ...örülj, hogy nem csalt meg! - mosolygott együttérzőn Nat.
Még örülök, hogy Eleanor hamarabb lépett, minthogy mégis megtörtént volna. Louisból sajnos kinézem. Nem azért, mert olyan jól ismerem, inkább azért, mert nem.
- Azt meg ki tudja. - húzta el a száját el.
"Hát én!" - kiabáltam magamban, de nem mondtam ki, inkább összeszorítottam a fogam, nehogy kicsússzon a számon.
A pasik tényleg szemetek.
Barbi ezt meg is tapasztalta, de mi csak "Barbinak kell egy új pasi, hátha elfelejti a régit!"
Na persze!
Persze nem állítom, hogy teljesen megértem, mert én még nem kerültem ilyen helyzetbe! - Lekopogom!
- De minden esetre fájt amit mondott... Minden szava olyan volt, mintha kést forgatnának bennem. - zokogott fel a lány.
- Nem kell elmondanod, ha nem akarsz erről beszélni! - simogattam meg a karját megértőn.
- De ha mégis kiöntenéd a lelked valakinek, mi itt vagyunk! Természetesen nem mondjuk el senkinek! - mosolygott rá Barbi.
- Egészen pontosan. Amikor Louis megérkezett veszekedni kezdtünk. Össze - vissza beszélt és hazudozott. Ha nem baj nem ecsetelem. - sírni kezdett. - Eleve el se mondta, hogy hová megy és aggódtam. Ezt persze a tudtára is adtam, de aztán volt egy kijelentésem. Hogy én ezt már nem bírom tovább. Ekkor jött az, amit nem akartam - a sírás fojtogatta szegény lányt, de most már engem is. Ha belegondolok ezt én tettem. Ha nem is én, hanem Louis, de Eleanornak nem lenne oka féltékenykedni, ha én nem vagyok, vagy Louis nem úgy beszél velem, vagy olyanokat mond. És ha meglátta volna Louis telefonját? Azok az SMS - ek! - Louis azt mondta, nem kell együtt lennünk. - fejezte be végül El a mondtatot.


*Barbii szemszöge

- Szegénykém! - öleltem meg a síró lányt.
Azt hiszem én vagyok ebben a szobában az egyetlen, aki 100 % - ban megérti őt.
Persze a többi lány is esett már át szakításon, de az régebben volt.
- Köszönöm, hogy meghallgattatok! - mosolyodott el Eleanor sírva.
- Tudod ez nem olyan szörnyű. - próbáltam vigasztalni. -  Ez elvégre nem is egy egyértelmű szakítás volt.
- De igen, Barbi. Sajnos az volt! - letörölte a könnyeit.
Kétségbeesett kopogás.
- Már csak ez hiányzott. - nyögtem. Azzal felálltam és az ajtó felé vettem az irányt.
- Szia. Nem láttátok El... - jött be az ajtón Harry, amint kinyitottam azt.
Aztán mikor más beljebb jött meglátta.
- Akkor minden rendben. - fújta ki hangosan a levegőt. - Csak aggódtunk éred, de akkor minden rendben.
- Igen minden rendben, szia! - próbáltam kitolni az ajtón.


*Harry  szemszöge


Louis eléggé maga alatt volt.
- Mi a baj? - tudakoltam, mikor bejött.
- Eleanor elhagyott. Vagyis én.
- És hol van?!
- Nem tudom. - nézett rám. Aggódott.
- Megkeressük! - vettem fel a cipőm.
- Azt nem! Nem tudnék a szemébe nézni.
- Hova mehetett?
- Sehova. - jött a válasz.
Mindig a közös házunkba jövünk, ha gond van.
Elméletileg ez az otthonunk. Bár mindenkinek van saját háza, mindenki itt lakik.
Zayn és Louis persze többször vannak a saját házukban a lányok miatt.
- Akkor megkeresem.
- Jövök én is! - kiáltott Liam.
- Én is! - állt elő Niall.
- Akkor én megyek Barbiékhoz! - mondtam.
- Én körbenézek az utcán! - jelentette Liam.
- Én megnézek minden közeli hotelt, fogadót, szórakozóhelyeket stb. - Niall.
- Én körbejárom a melegedőket. - szállt be Louis is. Elvégre csak az ő barátnőjéről van szó.
- Ha nem Barbiéknál van, akkor csatlakozok Niall - hez. - jelentettem.
Elváltunk.
Mindenki ment a dolgára.
Mivel Barbiék közel laknak hamar odaértem.
Kopogtam. Még a kopogásból is hallatszott milyen ideges vagyok. És nem csak El miatt. Most hogy itt vagyok eszembe jutott Barbi is. Hogy mennyire nem kedvel, pedig én tudnám szeretni! Nagyon is!
- Szia. Nem láttátok El... - léptem be a lakásba amint kinyílt az ajtó. De ahogy beljebb értem megláttam Eleanort, ahogy a kanapén ül.
- Akkor minden rendben. - fújtam ki hangosan a levegőt. - Csak aggódtunk érted, de akkor minden rendben.
Az egyik kő leesett a szivemről.
De a másik még ott nehezedett.
Ugyanis Barbi nyitott ajtót. Ő állt most velem szemben.
-  Igen minden rendben szia! - tolt kifelé a lány.
Megint olyan hűvös volt a hangja. Ezúttal is úgy beszélt, mintha nem kívánatos személy lennék. Mondjuk most az vagyok. De más esetekben is így beszél. Ha kérdezek nem válaszol. Talán ha jobban ismerném meg tudnám érteni. De nem ismerem. Pedig szeretném. Nagyon is.
Barbi kifelé tolt én pedig hátráltam, aztán az ajtó éppen az orrom előtt csukódott be.
Szuper.
Írtam egy rövid SMS - t mindenkinek, hogy El Barbiéknál van és minden rendben vele.
Én értem haza először, mivel én voltam a legközelebb.
Felmentem a szobámba és bedőltem az ágyba.
Nem tudom mit csináljak.
Vagy mit ne.
Azt sem értem, mi baja van velem.
Mit csináltam, ami nem tetszett neki. Vagy mit nem?!
Ha jobban ismerném megérteném? Vagy akkor sem?
Mit kell tennem, hogy megkedveljen. Vagy megbocsásson?
Ironikus nem? - Van kb. 2000 lány, akik azonnal a karjaim közé vetnék magukat.
Erre az az egy, aki kell nekem magasról tesz rám.
Szuper.

21. fejezet

*Louis szemszöge

 - Hol voltál? - kért számon Eleanor mikor "kissé" későn hazaértem.
Valamilyen szinten igaza volt. Nem is szóltam neki, hogy hová megyek.
- Mancsiéknál. - bukott ki belőlem. Meg egyébként is minde hazudtam volna?! Elvégre egy jó kapcsolat alapja a bizalom. De El már egy jó ideje nem bízik bennem. Sokszor féltékeny még a rajongókra is. Pedig én őt szeretem.
De a bizalmatlansága gyakran veszekedésbe vált át, nem beszélve a féltékenykedéséről.
- Szóval a szép magyar lányok, igaz?!
- Jaj El, ne kezdd ezt! - húztam magamhoz. - Szeretlek!
Tényleg szeretem.

*Eleanor szemszöge

Louis nagyon későn ért haza, de legalább őszintén bevallotta hol volt.
- Szóval a szép magyar lányok, igaz?! - húztam el a szám.
- Jaj El, ne kezdd ezt! - húzott magához - Szeretlek!
Hogyne! Csak kár, hogy ezt már nem érezteti velem. Nekem nem az számít, ha azt hallom, hanem ha azt érzem, hogy szeret... márpedig én ezt nem érzem.
- Én nem kezdek semmit Louis! - toltam el. - De lásd be: ezt az estét velem is tölthetted volna, de te idegen lányokkal voltál! Alig van szabadidőd! És azt sem vagy hajlandó rám fordítani. Ha szeretnél, akkor...
- Akkor? Akkor mi? Hm...? Tudod ők nekem nem számítanak, nekem csak te számítasz!
- Louis ezt nem bírom tovább!
- Hát ha ez neked ilyen nehéz, akkor nem kell együtt lennünk! - kiabált.
A szavai mellbe vágtak.
Megjelentek a szememben az első könnycseppek.
Hagytam őket végigcsordogálni az arcomon, majd lehullottak és eltűntek a szőnyeg pihéi közt.
Őrült tempóban a háló felé rohantam és becsaptam az ajtót magam mögött.
Feltéptem a szekrényt és a fontosabb ruhadarabokat az ágyra hajigáltam. Elővettem egy nagyobb utazótáskát és mindent belegyűrtem, majd ennek tetejére dobáltam néhány személyes holmit.
Aztán kirohantam a szobából, egyenesen a bejárati ajtó felé.
Magamra kaptam a cipőm és már rohantam is.
Hogy hova?
Fogalmam sincs, csak rohantam.
Pillanatnyilag ez volt minden amit tehettem.


*Barbii szemszöge

Zayn indította a sort, de végül mindenki hazaszívárgott.
Mikor már csak Harry maradt én bevonultam a szobámba.
Érezze csak mennyire nincs ínyemre a társasága.
Bár lehet szemétség, de rosszul esett amit csinált, nem nagy dolog, de én ilyen vagyok és én hű maradok önmagamhoz.
Persze az is lehet, hogy őt teljesen hidegen hagyja a dolog, de kétesélyes!


*Mancsii szemszöge

Mindenki eltűnt.
Zayn ment haza először, de az ő példájára szépen mindenki elköszönt.
Végül csak Harry maradt.
Ahogy Louis is kilépett az ajtón, Harryt velünk hagyva, Barbi azonnal eltűnt a szobájában.
Még Louistól elköszönt, aztán szó nélkül eltűnt a bal oldali ajtó mögött.
- Akkor én is megyek - sóhajtott szomorúan Harry. Ez azért túlzás volt! El sem köszönt tőle.
- Szia! - köszönt Nat, természetesen mindenféle érzelem nélkül a hangjában, mivel ő még Barbi álláspontját tartja szem előtt. Nem hallotta amiket Harry mondott.
Kikísértem a fiút, aki egy halk "Szia" kíséretében kiment az ajtón és eltűnt.
Beszélnem kell Natival, viszont nem gondolom, hogy Barbinak szólnom kéne.
Sőt, Natinak sem!
Ez Harry titka és mostmár az enyém.
A titok mondjuk nem a legjobb kifejezés, de nem baj.
De azért Barbit is megértem.
Elvégre most lett vége Dáviddal és... Én nem értem a pasikat. Nehéz lett volna elmondani neki?! Összedőlt volna a világ?!
Ja igen, mert Barbi világosan kijelentette: Neki nem kell még pasi!
De nem értem Harry mit problémázik ezen! Hisz bármelyik lányt megkaphatja.


*Natii szemszöge

Mancsi gyorsan kikísérte Harryt, majd odajött hozzám a konyhába.
Épp a romokat takarítottam.
- Neked is feltűnt, hogy Harry milyen szomorkás volt? Szinte alig nevetett. - néztem Mancsi szemébe. - Ja és Louis. Láttam hogy beszélgettetek! - kacsintottam.
- Na és? Te is beszélgettél Zayn -el, meg Liam - el.
- Hát ja. - Mancsi visszavágott. Most el kéne terelnem a szót.
- Barbi viszont visszavett. - tereltem.
- Igen, mindkét fiúnak rendesen a tudtára adta, hogy nem kellenek neki, de Niall - t korántsem viselte meg a dolog annyira, mint Harry -t. - és sikerült. Szó elterelve! ;)
- De talán így a legjobb mindenkinek!
- Nem. - ingatta a fejét barátnőm. - Barbinak is jót tenne, ha valaki begyógyítaná a sebeit.
- De mindeketten tudjuk, hogy Niall nem az esete!
- Hát igen, de Harry attól lehetne. - nézett rám Mancsi nagy, barna szemeivel.
- Halott dolog. - húztam el a szám. - Elvégre hazudott neki! Barbi még senkinek nem bocsájtotta meg a hazugságot. Emlékszel például Jancsira?!
- Neeem. - gondolkodott el.
- Na látod! - nevettem, miközben eltörölgettem egy tányért. - Harry mellé egy komplett védőőrizet sem lenne elég.
Mancsi teljesen komoly lett.
- Csak vicc! - nevettem.
- Sosem létezett semmilyen Jancsi, igaz?!
Megint csak nevettem. Mancsi is.
Kopogtatás zavart meg minket a nevetésben. Gyors volt és zavaros. Le lehetett venni belőle, hogy az ajtó túloldalán valaki olyan áll, aki ideges.
Nagyon ideges.

20. fejezet

- Okéé! - nevetett Mancs.
- Mi oké? - kukkantott ki a szobájából Nat.
- Este valami közös program, kevés piával! - tudósított Mancsi. Mint valami tévébemondó.
Nat persze azonnal felismerte a csillogást a szememben.
- Na, mi készül?
- Semmi, de tudod mennyire utálom a hazugságot. - ejtettem le a kezem.
- Ha úgy vesszük Harry nem hazudott. - szólt bele Mancsi két falat között.
Lassan eszik. Ezért is olyan vékony.
- Ja. Végül is jogos! Nem hazudott, csak nem mondott el valamit.
- Valami fontosat! - húztam el a szám.
A lányoknak igazuk volt, de nekem is!

Elkezdtünk készülődni.
ezúttal nem tartott sokáig.
Gyorsan rendet pakoltunk, aztán felöltöztünk valami kényelmesbe.
Én egy farmer csőgatyát vettem fel és egy pulcsit, amiből kint volt a vállam.

Nat ugyanez, kicsit más színekben, Mancsi pedig egy csinos farmersort és egy póló.
Nem tett fel sminket.
Ez szemet szúrt, de nem szóltam egy szót sem.
Mancsi általában akkor is tesz fel sminket, ha mi nem, de ezúttal kivételt tett.
Bár nem zavar, mert így sokkal szebb - szerintem.

Csöngettek.
Elsőnek Liam és Harry lépett be.
Aztán mindenki szép sorban.
Mindenkinek köszöntem, Harryt hagytam utoljára és így is csak egy 'sziát' kapott.
Nem néztem rá és továbbra sem terveztem.

*Mancsii szemszöge

Megfogadtam "lovagom" tanácsát és nem tettem fel sminket.
Ám amikor megjöttek a fiúk, nem jött velük sem Perrie, sem Eleanor.
Kicsit azért félteném én a fiúm, hogy három lányhoz mennek. De nem az én ügyem.
- Szia! - mosolygott rám Louis, de nem érdekelt, a köszönésben nincs semmi! Ugye?
- Kevés pia? - vigyorgott Niall Barbira.
- Legyen, de ennek a fele nem fog elfogyni! - mutatott a lány a szöszi srác kezében lévő üvegre.
- Jó. Értettem. - hajtotta le a fejét Niall. Megrendült, hogy nem ihat, de Barbi nem piás, ahogy mi sem, ezért vagy elviseli, hogy mi józanul is elvagyunk, vagy keres más társaságot! Persze Niall tegnap sem ivott sokat. Inkább viccből játszotta az elkeseredett alkoholistát.
Aztán Barbi behozott valami viselhető - inkább jó - zenecsatornát.
- Ezt hogy csináltad? - kerekedett ki Naill szeme. - Nem is ismertem ezt a...
- Nem hiába készülök technikusnak. - nevetett Barbi.
- Te nem építésznek..? - Harry.
De nem kapott választ.
Kicsit le is tört.
- Technikus és építészmérnök. - válaszoltam Barbi helyett.
- Biztos okos. - mosolyodott el.
- Igen, az.
- És te?
- Állatorvos leszek! Barbi is az lenne, de nem igazán bírja a vért.
- És Nat? - aranyos, hogy kérdezget, legalább érdekli is valami velünk kapcsolatban.
- Lakberendező, divattervező.
- Akkor szépen rajzol.
- Igen, de Barbi a legszebben és gyönyörűen fest.

Nem hiszem el, hogy Barbit fényezem neki!
- Gondolom nem hoztatok Londonba festményt.
- Nem, de rajzot talán hozott. Egyébként meg hamarosan lesznek festmények is. Állványt és palettát hoztunk. A többit megvesszük.
Elbeszélgettünk, de nem tartott sokáig.
Észrevettem, hogy bár velem beszél Barbit bámulja és hogy milyen jól elvan a lány a többiekkel. Nélküle.
- Tetszik neked Barbi mi? - hát mit ne mondjak, elég szókimondó vagyok.
- Tessék? - kerekedett ki a szeme. - Nem! - de a hangja egy oktávval feljebb csúszott. - Nem tudok hazudni.
- Hát nem. Egyébként tegnap...
- Nem mondtam el neki! - szakított félbe. - Féltem, hogy megutálna, vagy ami még rosszabb, hogy elutasító lenne. Jobb ha csendben vagyok. Józanul sosem kellenék neki.
- Ööö...
- Te tudnál nekem segíteni! - nézett rám, majd elmosolyodott. Szép zöld szemek, kismacska mosoly, de ellenálltam.
- Nem, nem tudnék. Ebbe nem folyok bele és egyébként is. Nem te vagy a csapat szépfiúja? A csajozógép?
- De az más! És nem is vagyok csajozógép!
- Jó, bocsi. - ez túlzás volt.
- És könnyű tetszeni a rajongóknak.
- Ja. Mind szerelmes beléd! - nevettem.
- Azért nem mind. De Barbi olyan más. Nagyon szép és kedves. És okos is, szóval sose kellenék neki.
- Én pedig nem...
- Tudom! Ne segítesz! Majd megoldom én. Valahogy. - felállt és odament Barbiékhoz.
De jött a váltás: Louis.
- Szia szép lány.
Szép lány?
Mintha ez ismerős lenne valahonnan.
- Látom megfogadtad a tanácsom. Szép vagy ma. Mint mindig. - csak barátkozik! Csak jófej akar lenni! Csak barátkozik!
- Köszönöm. - pirultam azért.
Megfogott egy tincset a hajamból és játszott vele.
- Szép a hajad.
- Ja. Bozontos inkább.
- Göndör. És gyönyörű. "Inkább!" - formált a kezével macskakörmöt.
Ebbe megint belepirultam.
Hahó! Barátnője van!
Ennek véget kell vetnem.
Otthagytam és letelepedtem Barbiékhoz én is.
Már bővült a csapat.
Niall, Barbi, Harry és mostmár Liam  is ott ült. És mostmár én is.
Nati meg elvolt Zayn - el.
Louis hozzánk csatlakozott.
Valahonnan kerítettek ásványvizesüveget és üvegeztek.
Ha ennek hasonló vége lesz mint tegnap, akkor értem miért nincs itt Nat.
De nem lesz, mivel mindenki józan!
Mindenki csak felelt és hülye kérdések voltak.
Aztán táncolni kezdtünk és egy nagy bénaság lett belőle.
Mint az ablaktörlős és a tehénfejős mozdulatok.
Mindig röhögés lett a vége.

De aztán egész komoly táncok jöttek ki Barbi és Zayn részéről.

Barbi 6 éves kora óta táncol és nagyon jól! 

Én nép táncoltam, Niall pedig ír táncolt. 

Vicces volt, de nem röhögtem.

Ő se röhögött a magyar néptáncon. Annyira.

De elvoltunk és nem rúgtunk be.

Csak Harrynek nem volt jó kedve, ezt kiszúrtam.

Tudom milyen Barbi, ha megsértődik - vagy eljátssza.

Nem szól az illetőhöz, vagy ha igen, akkor hűvösen, vagy durván.

Valamilyen szinten megértem mindkét felet.

De inkább Harryt.

De Barbi nem hallotta miket mondott.

Nem szemétségből titkolta el, vagy mert jelentéktelennek tartotta azt a csókot. 

Pont ellenkezőleg.

De ha elmondom Barbinak, akkor mégis belefolyok.

Viszont ezt Harry fogja megoldani.

Ő is megmondta.

19. fejezet

*Barbii szemszöge

Fel - alá járkáltam a nappaliban.
Tudom, hogy Mancsit képes vagyok ezzel az őrületbe kergetni, de ebben a pillanatban egy dolog érdekelt: Hogyan tudnám megfojtani Harryt!
- Ezt nem hiszem el! - kiáltottam. - Mint valami rossz ribanc!
- Miért? - nézett rám ijedten Nat. Még sosem hallott ilyet mondani, pláne magamra.
- Ha ezt tudom.... Még csak most lett vége Dáviddal és meg rögtön... ááá! - le kellett ülnöm egy pillanatra, de aztán fel is pattantam és továbbra is fel - alá járkáltam. - Ha ezt az apró dolgot nem felejti el közölni, akkor eltoltam volna Niall - t. - ültem le mostmár végleg. - Én nem ilyen vagyok.
- Állj! - kiáltott Nati. - Lemaradtam! Niall - t?
- Ja igen. Megcsókolt. Én hülye meg nem toltam el magamtól, pedig az lett volna a helyes azok után. Mondanám, hogy "Így már értem Harry arckifejezését, mikor belépett és meglátott minket!" De nem, mert ő tudja, hogy nem emlékszem rá és ő sem mondta el.
- Megölnéd igaz? - ült a földre Nati.
- Meg. De azzal sok - sok tinilánynak törném össze a pici szívét. De nem baj! - álltam fel.
De akkor eszembe jutott az a pillanat, mikor elkapott és a szemébe néztem.
Lehuppantam a földre.
- Reménytelen! - nyögtem.

- Nem tudlak követni. - tűrte a füle mögé haját Nati.
- Én nem ilyen vagyok! Elfelejtem mindkettőt! - húztam el a szám.
- Mindhármat. - javított ki Nat.
Nem válaszoltam.
Nem azért mert bunkó akartam lenni, vagy hogy érezze, milyen rossz kedvem van.
Egyszerűen nem jött ki hang a torkomon.
Csak Dávid járt az agyamban, meg Petra.
De nem fájdalommal gondoltam rájuk - ezúttal.
Valahogy elhomályosodtak az érzelmeim vele kapcsolatban.
Eszembe jutott Harry. Eszembe jutottak a szemei, meg hogy milyen aranyosan nézett rám
De rögtön ezután elöntött a harag.
Fájt volna megmondani az igazat?! Hisz részegek voltunk! Ha pedig fél, hogy elmondom a médiának, hát nem fogom és nem is hinnének egy 17 éves fruskának! Bármelyik korombeli kiscsaj kitalálhatna egy románcot Harry Styles - al. Miért pont nekem hinnének?!
Egy telefon pittyegése zökkentett ki a gondolataimból.
Nyugtáztam, hogy Mancsié, aki már el is tűnt a szobájában, majd megint elmerengtem.

*Mancsii szemszöge

Barbit kiakasztotta ez a dolog...
- Mint valami rossz ribanc! - hogy gondolhat ilyet ez a lány?! Hulla részeg volt és nem emlékszik semmire, ráadásul Harryről sem mondhatjuk el hogy keveset ivott.
A másik pedig, hogy Niall emlékszik mindenre, mégis megcsókolta és emlékezetem szerint Barbi nem nagyon viszonozta.
Szinte nem is hallottam a további beszélgetést.
Asszem valakit meg akarnak ölni! Ajaj....Ajajaj!
A telefonom pittyegése zavarta meg a gondolatmenetemet.
Ismeretlen szám.
Minden esetre megnyitottam az SMS -t.
'Szia szép lány, hogy telik a napod?'
Szép lány?
'Jól! Eddig. Ki vagy?' - ment a válasz.
'A te szőke herceged!'
Szőke? Niall?
'Niall?' - kérdeztem meg azért a biztonság kedvéért.
'Bocs, nem szőke, barna, de mindegy! :D'
Beviharzottam a szobámba.
Nem akartam, hogy észrevegyenek, mert akkor egy SMS sem marad titokban.
Elkezdtem kizárásos alapon gondolkodni.
Niall - nem, ő szőke!
Zayn - fekete, barátnője van.
Harry - nemigazán. Neki Barbi kell, ezt látom.
Maradt Liam és Louis, de Louisnak barátnője van.
'Liam?'
'Ne vegyél lottót! :D'
Akkor már végképp nem tudom.
'Louis?'
A válaszból nem derült ki, hogy eltaláltam e. De azért jött válasz.
'Hát akkor jó étvágyat a reggelihez! Legyen ez inkább ebéd! És ne tegyél fel ma sminket! Sokkal szebb vagy anélkül!'
Hát ha ezt eltaláltam és Louis, akkor biztos csak barátkozni akar, mert nem veszem el egy lány pasiját sem! És nem is tetszik!
Persze. Kit álltatok?!
De ekkor megszólalt a fejemben egy hangocska: "Nem tetszel neki, barátnője van!" - ezzel elégtételt is vettem.
Nem válaszoltam.
Egyenlőre.

*Barbii szemszöge

Mancsi eltűnt.
De ez perpillanat csöppet sem érdekelt.
Nati nekilátott az ebédnek én pedig a desszertnek.
Ma valami nagyot akartam alkotni, de végül csak kókuszgolyót csináltam.

Mikor minden kész lett Mancsi is visszatért közénk és ettünk egy jót így pizsiben
SMS - t jelzett a telefonom.
A szám ne volt elmentve.
'Mit csináltok este?'
'Ki vagy?'
'Niall'
'Akkor jó. Semmit. Miért?'
'Akkor valami közös program?'
'Jó, de semmi pia!'
'Kevés?'
'Oké.'
- Csajok mára is megvan a program! - örvendeztem.
Igen, jól olvastad: Örvendeztem.
Nem tudom miért, de örültem, igen ÖRÜLTEM, hogy megint találkozunk.
Nem szeretem a hazugságot és nagyon más tudok lenni, ha bajom van valakivel.
És legyen az bárki.

18. fejezet

Valami történt.
Valami, ami nekem nagyon is tetszett.
De nem azért!
Csak olyan rossz nézni Barbit, amikor visszafogja magát... Nem nevet olyan felszabadultan és önfeledten. Azóta... Tudja jól, hogy túl kell lépnie, de ez nem ilyen egyszerű és ezt mindig ő mondja, de mi is tudjuk és megértettük. Én viszont kezdetektől fogva bíztam benne, hogy ebben az új városban és új életben megfeledkezik Dávidról és túllép rajta és lám...
Csak azt láttam, hogy az arcuk egyre jobban közeledik, majd elcsattan egy pici csók.
Megdobbant a szívem.... Ha ez most egy picikét is az amire gondolok - és már nem részegek!
De Barbi eltolta magától a fiút.
Éppen hogy mikor belépett Harry.
Itt össze is dőlt minden ami felépült a fejemben.
Hogy Barbi majd összejön vele, boldog lesz, elfelejt mindent Dávidról, hogy majd begyógyulnak a sebei... ráadásul Niall sokkal aranyosabb egy fiú, mint Dávid volt... Ő kicsit durvább volt, hogy szépen fogalmazzak....

*Harry szemszöge

Beléptem a kávékkal, meg egy kis reggelit is vettem.
Hát mit ne mondjak eléggé szíven ütött a látvány.
Én szépen beépítem a fejembe, hogy biztos csak azért nem közeledik felém, mert megcsalta a barátja és még túl friss a dolog.. erre...
Ehhez se szoktam hozzá... De mit csináljak?
Itt van végre egy lány, aki tényleg nagyon szép és helyes lány, erre pont ő az, aki magasról tesz rám...
De mintha nem is érdekelne, és az este nem történt volna semmi leraktam a kávét és a reggelit a pultra.
- Jó reggelt! - köszönt rám Mancsi és elindult, gondolom, hogy felébressze a többieket.
Mindenki ébredezni kezdett és mindenhonnan "Jó reggelt!" vagy "Még 10 percet!" jött.
Persze mikor mondta Mancsi, hogy kihűl a kávé, gyorsan magukhoz tértek, felkeltek és elvettek 1-1 kávét.
Barbi és Niall is így tett.
Meglepődtem, mert Barbi aranyosan rám mosolygott.
Először azt hittem azért dobog így a szívem, mert "meglepődtem", de eztán elöntöttek az érzések.
Mindig azzal kezdődik, hogy milyen csinos, vagy, hogy milyen szép, de ezúttal más volt a helyzet.
Most az jutott először eszembe, hogy meg akarom ismerni, hogy vele akarok lenni.

Eléggé elmerengve bámulhattam, mert zavartan elfordult.
Megráztam a fejem, mintha így kirázódna belőle a sok gondolat, de sajnos nem volt ilyen szerencsém.


*Natii szemszöge

Hangzavarra ébredtem - már a mi kis nyugodt lakásunkhoz képest.
Rengeteg hang, nevetés, meg minden.
Kikecmeregtem az ágyból.
Iszonyatosan fájt a fejem, ráadásul semmire sem emlékeztem...
Ahogy kimentem mindenki kávét ivott. És kávé illat is volt.
Harry gyorsan a kezembe nyomott egyet.
Biztos látta, hogy alig állok a lábamon, meg persze el sem érném a pultot.
Aranyos, hogy így odafigyel másokra.
Így kezemben a kávémmal letelepedtem a kanapéra Barbi mellé, aki valamit beszélgetett Niall -el, de nem volt kedvem fordítani, mert belefájdult a fejem.
Niall arcát vizslattam... az a nézés... itt valami nincs rendben!
Barbi valószínűleg meglátta az arckifejezésem, mert egy "majd elmondom!" pillantást küldött felém.
Valamiről lemaradtam...
....és már alig vártam, hogy megtudjam mi az a valami... vagy valamik?


*Mancsii szemszöge

Már alig várom, hogy elmondjuk Natinak, amiről lemaradt.... azt már nem is tudom, hogy Barbinak elmondjam e, amiről ő "maradt le" ...
Hát minden esetre joga van tudni, és amilyen módon viselkedik, nem gondolom, hogy ő tudna róla...
És ez nekem sem tetszik.

*Niall szemszöge

A tegnapi után azt hittem Barbit csöppet sem érdeklem és talán csak a pia miatt ilyen kedves velem, de tévedtem.
Ő nem olyan mint a többi lány, ő józanul is nagyon aranyos, ráadásul nem is rajongó!
Beszélgettünk.
Senki sem figyelt ránk és ez jó is volt így.
Egyre közelebb hajoltam hozzá ő pedig nem távolodott el.
Kinézem Harryből, hogy nem mondta el neki a tegnapit.... Hát megcsókoltam....
Nem tolt el magától, de nem is csókolt vissza.
Inkább eltávolodtam.
És ekkor ünnepélyesen belépett Harry.
Soha jobbkor!

*Mancsii szemszöge

Még megittuk a kávénk és elbeszélgettünk, aztán elkezdtek hazaszivárogni az emberek.
Először Perrie ment el, majd lassan Zayn is távozott.
Harry nagyon jól el volt Barbival, ezért Niall is elhúzott.
Eleanort felhívta valaki, minek hatására el kellett rohannia.
Hát maradtunk mi: Barbi, Nat, Harry, Liam, Louis és én.
Louis elég furcsa pillantásokat vet rám.
Megijeszt, főleg, hogy tudom: Barátnője van!
Liam igencsak ki tudja fejezni, hogy mennyire tetszik neki Nat, a lány ezzel szemben tagadhatatlanul visszautasítja a közeledését.
Barbi pedig elbeszélgetett Harryvel.
Éppen - szokásomhoz híven - az ágyamon olvastam, mikor Louis belépett.
Beszélgetésbe kezdtünk. Hát volt témánk. Vele olyan könnyű beszélgetni.
Sokat utalt és vészesen sok bókkal látott el, amivel alapesetben nem is lenne semmi baj, de ő mégiscsak Louis Tomlinson és barátnője van!
- Menteeem! - ordított Liam. Na ilyen hangos még részegen se volt.
- Mentem szerelmem! - kukkantott be Harry röhögve.
- akkor én is megyek drágám! - röhögött Louis is.
Hát oké!
Nekik ez biztos vicces!
El tudom képzelni, hogy ez egy rajongó számára mekkora poén lehet, de nekem nem az....
- Csak vicc! - mosolygott rám Louis édesen.
Érdekes egy arckifejezésem lehetett dehát mindegy.
- Szoktunk ezzel viccelődni, de senki se veszi komolyan... Szóval te se! - nézett rám Harry nagy zöld szemeivel. Komolyan: olyan a mosolya, mint valami MACSKA!
Aztán elköszöntek és végre elmentek.

- Na akkor, ha jól gondolom... - kezdte Nat. - Most jön az a rész, hogy kibeszélünk fűt - fát és mindent ami mozog, vagy lélegzik.
- Naná! - huppant le a kanapéra Barbi is.
Eljött az én időm is végre! Beszélni kéne vele!
És kibeszéltünk valóban mindent ami él és mozog, de végülis kilyukadtunk az 'én' témámra.
A tegnap este és a srácok.
- Jajj, de szerencse hogy nem emlékszem! - temette a tenyerébe az arcát Nat,, mikor elmeséltük neki a csokikrémes - Liames dolgot.
- Apropó az emlékek! - lettem komoly. - Barbi, emlékszel az este azon részére, amikor... - mosolyogva megrázta a fejét.
az arckifejezése ennyit üzent: 'Semmire sem emlékszem, butus!'
- Amikor? - nézett rám. - Harry beszámolt a fontosabb dolgokról, de bővebben nem informált....
- Amikor elcsattant a....? - világosodott meg Nat. - Arra én is emlékszem!
- Hogy mi csattant el? - kerekedett ki Barbi szeme.
- Hát Harry nem mondta el? - tudakoltam. Kicsit kétségbe is estem, ugyanis kicsit azért furcsa ez nekem, de belekezdtem: - Hát mikor a csokikrémet készítettétek megcsókolt. A konyhában.
Barbi szemei - ha ez még lehetséges - kétszer akkorák lettek.
- Hogy mit csinált? - pattant fel. - Na nee. És ENGEM erről MIÉRT felejtett el tájékoztatni?
- Hát hogy ő nem felejtette el, az biztos! - néztem a szemébe, ahogy fel alá járkált.
Ismerem ezeket a gesztusokat.
Lesz itt baj!

17. fejezet

Reggel irtózatos fejfájásra ébredtem.
Ilyen másnapos még sosem voltam, de bevallom az életben nem ittam még ennyit egyhuzamban.... főleg, hogy kiskorú vagyok még...
Felálltam, de megszédültem és vissza is estem.
Végül sikerült eljutnom az ajtóig. A konyha eszméletlen távolinak tűnt, aztán az is eljutott az agyamig, mi van a nappaliban...
Harry a kanapén aludt, Lou és El a szőnyegen, Niall az ebédlőasztalon, Liam két összetolt széken, Perrie a fotelben, Zayn pedig csak így a földön...
- Ti meg mi a fenét kerestek itt? - kérdeztem, mire Harry felébredt. Fel akart kelni, de ő is visszaesett. Aztán erőt vett magán és felém jött.
Megfogtam a karját és behúztam a szobámba.
- Mi történt tegnap? - tettem csípőre a kezem. - Nem szép dolog leitatni 3 kiskorú lányt.
- Hát tény, hogy kicsit sokat ittunk.
- Kicsit.. - nevettem.
Vicces volt, hogy teljesen komolyan vette az agymosást.
- Semmire sem emlékszem. Addig megvan, hogy Lou kever valami italt, aztán táncoltunk, de ennyi...
Lehajtotta a fejét, majd belekezdtett:
- Hát mindez után nagy buli volt.... Aztán hazajöttünk. Vagyis ide. Sütöttünk sütit... illetve akartunk, de piskótához nem volt alapanyag, ezért csak a krémet csináltuk meg. Nat elaludt és bajszot csináltunk neki a krémből. - itt már kikerekedett a szemem. - Aztán felelsz vagy merszeztünk és Liamnek le kellett nyalni a krémet.... - elnevette magát.
- Szegény Nat. - nevettem én is, ahogy elképzeltem a dolgot. - Micsoda szemetek vagyunk.
Nevettünk egy sort, de csak csendben, hagy aludjanak a többiek.
- Csináljunk kávét! - álltam fel. Majdnem összeestem, de Harry elkapott. Nagyon közel kerültünk egymáshoz. Vészesen közel. A tekintetem megakadt gyönyörű, zold szemein. Szinte rabul ejtettek.
Megpróbáltam  a saját lábamra állni, sikeresen, de még mindig a szemeit bámultam. De ez nem jó ötlet.... Ő egy sztár.... Nem kéne beleszeretnem!
Ez nem jó ötlet!
Elkaptam a tekintetem és az ajtó felé vettem az irányt.
Borzasztóan fájt a fejem, de ezt már megszoktam, ha másnapos vagyok. Meg persze azt is, hogy nem emlékszek semmire.
Megpróbáltam úgy elmenni a konyha felé, hogy senki se ébredjen fel, de az összevisszaság és a másnaposságom miatt ez lehetetlennek bizonyult.
De végül elértem a pultot és senki sem ébredt fel.
A fejembe megint fájdalom hasított. Muszáj volt leülnöm, de nem volt szék, hát lehuppantam a földre.
- Mi a baj? - nézett le rám zavartan Harry.
- Semmi, csak... - álltam fel.
- Csak...?
- Csak a fejem, mindjárt jobb lesz, csak kéne már az a kávé.
Ígyhát elkezdtem a kávé után kutatni, de sehol nem találtam. A múltkor még itt volt. Hova tehette Nat?
- Ne keresd, inkább dőlj le! - mutatott a szobám felé. - Majd hozok mindenkinek a Starbucksból.
Azzal a lendülettel pedig elindult az ajtó felé.
- Köszi. - csak ennyit tudtam mondani és már el is tűnt.

*Harry szemszöge

- Nem szép dolog leitatni 3 kiskorú lányt. - hányta a szememre Barbi.
- Hát tény, hogy kicsit sokat ittunk. - hajtottam le a fejem.
- Kicsit. - nevetett.
Nem hiszem el, hogy komolyan vettem a szemrehányását.
Elmeséltem neki mi minden történt tegnap este.... egy apró, de fontos részletet azért kihagytam, de neki arról nem kell tudni.... ez így van jól.
- Csináljunk kávét! - állt fel, de egy lépés után majdnem össze esett.
Elkaptam.
Gyönyörű ez a lány.
Mélyen a szemembe nézett, de hirtelen zavart lett a tekintete és elkapta a fejét. Már a saját lábán állt, így nem kellett tartanom.
Van az az érzésem, hogy ebből nem lesz semmi.... még csak nem is rajongó.
Kimentünk kávét csinálni, de nem találtuk, aztán Barbinak nagyon fájt a feje, úgyhogy inkább úgy döntöttem elmegyek a Starbucksba ás hozok mindenkinek.
Mikor kiléptem az utcára mélyen beszívtam a friss levegőt és elindultam a legközelebbi Starbucks felé.
Ott persze megrohamoztak a rajongók.
Imádom őket és végülis nélkülük sehol sem lennék, de ebben a pillanatban egy kávé és az alvás volt az a két dolog, amit nem kívántam a hátam közepére. Így megpróbáltam gyorsan lerendezni mindenkit.
Aztán megvettem a kávékat és elindultam vissza Barbiékhoz.
Siettem, mert szegény lány elg rosszul volt mikor otthagytam...

*Mancsii szemszöge

Mi volt itt tegnap?!
A dolgok legnagyobb részére emlékszem, de néhány dolog azért homályos... és tudom, hogy Barbi és Nat semmire nem emlékeznek. Ilyen téren nem használ nekik a pia.
A Louis által kevert koktél után a dolgok fele azért nekem is kiesett, de valami nagyon nem hagyott nyugodni... ami a konyhában történt. Vajon Barbi arra sem emlékszik? Remélem, hogy igen, mert akkor az azt jelentené, hogy valamilyen szinten túllépett Dávidon... de ha nem, akkor csak a pia tette vele.
Aztán rávettem magam, hogy kimenjek egy kávéra.
Ekkor eszembe jutott: Nincs itthon kávé!!! Na neee!!!
Tegnap ittuk meg és úgy volt, hogy ma veszünk, de persze eszünkbe se jutott egészen eddig.
Kikecmeregtem.
A nappaliban elég furcsa látvány fogadott.
Mindenki mindenfele aludt, legyen az a föld, a szőnyeg, vagy pár összetolt szék... Harry sehol, Barbi a kanapén ült Niall társaságában és beszélgettek valamit, de másnaposan még annyira sem tudtam magamnak fordítani, mint teljesen józanul.
Ahogy ott ültek volt az az érzésem, hogy Barbi nem emlékszik a tegnap történtetekre, de aztán összezavarodtam, mert Nat "kisminkeléséről" beszéltek, meg Liam felelsz, vagy mersz feladatáról.
De valahogy mégis olyan furcsa volt.
És itt rájöttem: Harry nincs itt, mert biztos elment kávéért, valószínűleg Barbi hamarabb rájött eme apró hiányosságra. Előtte pedig a fiú elmesélte Barbinak a tegnap estét... csak éppen egy ici-picii részletet hagyott ki.
Tiszta szívből reméltem, hogy Niall nem szólja el magát és szerencsére ez nem is történt meg.
Viszont amíg én az esti mosatlant pakoltam - ami a (majdnem) sütisütésből maradt, valami történt.
Valami, ami nekem nagyon is tetszett....

16. fejezet

Mancsi az elkövetkező 2 órában aludt.

Nat többször is felhozta a Harrys témát, de nem érdekelt. Csak puszta kitaláció... Nat részéről. Lou meg örül, hogy keresztbe tehet a haverjának.- Persze viccből.

- Jó reggelt. - jött ki kábán Mancsi.

Elé csúsztattam egy bögre tejes kávét, ami rég kihűlt, de neki megfelelt.- És nem azért, mert ő nem ad az ilyenekre, csak jelen pillanatban halál kómás volt.

- Volt itt valaki? - tudakolta. - Fiú hangot hallottam...

- Igen, itt volt Louis. - jelentette Nat. - Változott a terv. A srácokkal megyünk bulizni.

- Szuper. - kortyolt a kávéjába. - Így is jó nekem.

- És Harry folyton Barbiról beszél. - újságolta Nat. - Lou mondta.

- Jaj, nehogy higgyetek neki. - ráztam a fejem. - Csak szívatja a haverját.

A telefonom üzenet érkezését jelezte.

Egy - számomra - ismeretlen számról érkezett.

'Szia! Louis vagyok! Mi lenne ha mennénk értetek? :)'

Visszaírtam neki.

'Szia! Igen, megfelel!'

Pillanatokon belül érkezett a válasz.

'5 óra megfelel?'

- 5- kor jönnének értünk. - szóltam a lányoknak. - Megfelel?

- Teljesen!

'Igen, megfelel' 

- Akkor nem ártana csipkedni magunkat lányok. - pattantam fel és  vettem az irányt a fürdő felé . - 3 óra.

Elmentem lezuhanyozni, megcsináltam a hajam és a sminkem, majd elkezdtem ruhát válogatni. 

Végül egy igazán szolid, de szép darab mellett döntöttem.

 Mancsi - önmagához híven - gyönyörű sminket csinált magának és egyszerű, de nagyszerű frizurát. Megint eltartott egy darabig míg barátnőm kiválasztott egy ruhát, de mint mindig, most is jól döntött.

Nati megmosta és megszárította a haját. Gyönyörű és könnyen kezelhető hullámos, szőke haja sosem igényelt nagy törődést, de mindig tökéletesen nézett ki. Nat most is halvány sminket tett fel, szokásához híven. A ruhája pedig olyan Natis volt. Nagyon szép.

*Harry szemszöge

Louis elintézte, hogy együtt menjünk a lányokkal valami házibuliba. 

Ott lesz Barbi is. 

Mit ne mondjak nagyon szép és csinos lány. Alig bírom kivárni az estét.

Ráadásul mindenki tökre be van zsongva.

- Olyan szép lányok... - merengett el Niall.

- Igen... - próbáltam közömbös lenni, de valahogy nem ment.

- Jajj, ne idegesítsetek már! - kiálott oda Liam. - Mi még nem láttuk őket.

- Hát sajnálhatjátok.... - nevettem.

- Sajnáluk is! - kiáltott Zayn, mire kapott egy taslit Perrie - től. Ezek után persze Loui már meg sem mert szólalni.

*Mancsii szemszöge

Nem kellett sokat várnunk a fiúkra - meglepően pontosak voltak.

- És tényleg nagyon szépek! - kiáltott fel Liam, mikor kiléptünk az ajtón. Ezen mosolyognom kellett. És nem csak nekem. - És még ha mosolyognak.... Hol találtatál rájuk? - nézett Harryre.

- A buszon. - vonta meg a vállát. - Azt hiszem nem kell nagyon bemutatnom a többieket. 

- Nem... - ráztuk meg a fejünket.

- Hová megyünk? - tudakoltam.

- Egy ismerősünknél házibuli lesz. - közölte Louis egyhangúan.

És elindultunk.

A fiúk azt mondták nincs túl közel, de mi lányok sétálni akartunk

Persze találkoztunk egy - két rajongóval, akik vagy képet, vagy aláírást kértek, de nem rohamoztak meg minket különösebben.

Igen hamar odaértünk. Még csak olyan 6 óra lehetett.

- Sziasztok! - ordította el maját Louis, ahogy beléptünk az ajtón. Egy gyönyörű, barna hajú lány jött felénk. - Ő itt Eleanor! - karolta át a lány derekát.

- Sziasztok! - köszönt nekünk.

Gyors bamutatkoztunk.

Aztán lejött a lépcsőn egy másik lány, Zayn kíséretében.

- Boldog szülinapot Perrie! - kiáltották kórusban.

Szőke volt és szintén gyönyörű.

 - Sziasztok! - köszönt nekünk. - Perrie vagyok. Sokat hallottam rólatok... Már amennyit két nap alatt lehet, de higgyétek el, hogy Niall és Harry együtt borzasztó sokat tud beszélni! - nevetett.

- Barbi. Nat. Mancsi. - mutatott be minket Barb.

Mindenki bemutatkozott mindenkinek és beszélgettünk is - sokat!

Eleanor Louis barátnője, Perrie pedig Zayn - é.

A másik három lány: Jade, Jesy és Leigh-Anne, de csak Leigh.

Ők és Perrie a Little Mix nevű lánybanda.

Nem sokat hallottam róluk.

Perrie - nek van a szülinapja.

Aztán megjelentek az első vendégek. Olyan 9 óra fele már olyan sokan voltak, hogy nem is lehetett elférni. Egy csomóan kint voltak és ökörködtek a medencénél.

Éjfél felé mi is úgy döntöttük, hogy kimegyünk az udvarra.

Hatalmas, füves udvar volt, gyönyörű medencével.

Igen sokat ittunk.

Főleg Harry és Zayn. Ruhástól beleugrottak a medencébe. 

Louis viszont kapott az alkalmon és minden lányt beledobált a vízbe.

Elmenekülni már késő lett volna, Louis megelőzött, így mindenki a vízben végezte.

Aztán rengeteg ökörködés után kimásztunk a partra és vártuk, hogy megszáradjunk.

- Honnan is jöttetek? - kérdezte El.

- Magyarországról. - mosolygott rá Barbi.

- Egyszer valaki azt mondta nekem.... - kezdte Niall és leült Barbi mellé. - ...hogy a magyar lányok a legszebbek. Röstellem, de nem hittem neki.... Pedig igaza volt.

Ebbe mindhárman belepirultunk.

- Ezt én mondtam te hülye! - kiáltott rá Harry viccesen.

- Lehet, de nem hittem el! - válaszolt Niall.

- Pedig igazam volt...

Bementünk.

Louis kitalálta, hogy igyunk valami erős koktélt.

Persze! Így sem vagyunk elég részegek, de nekem mindegy.!

*Barbii szemszöge

Az este elég jól alakult. Megismertük Perrie - t, Jade - t, Jesy - t és Leigh - Anne -t, akik a Little Mix tagjai. Szeretem őket és a zenéjüket, de sosem gondoltam volna, hogy még velük is találkozunk.

Megismertük Lou barátnőjét Eleanort is.

Niall pedig közölte, hogy a magyar lányok a legszebbek, amit igazából Harry mondott először.. vagy mi!

Végül Lou kitalálta, hogy igyunk valami erőset. Szuper!

 Leültünk a kanapéra az italunkkal, amit Lou kevert.

Finom volt, de én láttam miket tett bele és igazából nem volt túl jó ötlet meginni mindet, el is határoztam, hogy nem iszom meg mindet... Aztán azon kaptam magam, hogy már az utolsó kortyot nyelem le. Ajaj... Ajajajjajj.... Ez nem jó!

Aztán táncolni mentünk.

A többire pedig nem igazán emlékszem.

15. fejezet

 *Barbii szemszöge

Olyan hajnali 1- kor fejeztük be a beszélgetést.
Gyors lefürödtünk és már aludtunk is.
Ezúttal nem kattogott az agyam.
Nem járt az eszem sem Dávidon, sem máshol.
Csak az tudott foglalkoztatni, hogy a holnap reggel egy új napot hoz, itt Londonban! És nem érdekel mi van, vagy mi volt otthon!
Valami megváltozott!
Csak még nem tudom, hogy mi!

*Mancsii szemszöge

Igen sokat beszélgettünk. Jó sokat!
Már alig vártam a holnapot és a bulit és persze minden egyes elkövetkezendő napot itt, Londonban!
De egy dolog mégsem hagyott nyugodni: Hogy Barbi nem lehet ennyire felhőtlenül boldog. Persze: Felszabadultan és őrülten tud nevetni, de néha elfogja a szomorúság, kicsit mintha összeroppanna. Nem tetszik ez nekem. Vagy talán csak az nem tetszik, hogy nem 2 nap alatt fogja elfelejteni a dolgokat. Régebben kibeszéltünk minden pasit, ezen kívül fűt-fát.
Szombaton megismerkedünk új emberekkel, akik ezentúl az életünk részei lesznek.
Nem vagyok az a pletykás fajta, de mi hárman mindig megosztottuk egymással a véleményünket. Nem magamra gondoltam most sem: Barbi figyelmét kell elterelni minden lehetséges módon. Akkor is, ha ez 100% - ban lehetetlen!

*Barbii szemszöge

Reggel igencsak korán keltem - magamhoz képest.
Még csak 9 óra volt, ahhoz képest, hogy hajnalban feküdtünk le.
Gyors csináltam magamnak egy kakaót és lefeküdtem a kanapéra. Tegnap megbeszéltük, hogy ez a délelőtt a pihenésnek lesz szentelve, szóval nem ittam kávét, hogy felpörögjek.

Hamarosan el is aludtam - legyek hű önmagamhoz.
Olyan 10 körül keltem fel ismét, arra, hogy Nat csinál magának kakaót, aztán a kanapé másik végébe telepszik.
- Jó reggelt... - mosolygott. - Aludj tovább! - és be is csukta a szemét.
Csak a szuszogását figyeltem, ahogy egyre lassul, majd egyenletessé válik - elaludt. Nekem nem volt ilyen szerencsém. Végül kinyitottam a szemem.
11 óra volt.
Flültem és elhatároztam magam, hogy csinálok egy kávét, lesz ami lesz.
Gondoltam van időm, feldobom kicsit az egészet, így rajzoltam bele kávéporral egy smiley -t.

 

Éppen jót nevettem, hogy milyen aranyos, mikor valaki kopogott.
Nat nem ébredt fel, így az ajtóhoz mentem.
Louis volt.
A szám elé tartottam a mutatóujjam és a számmal formáztam a szavakat: - Mindenki alszik. Csendben! De gyere be!
- Szia! - suttogta. - Mi a tervetek mára? - közben bejött.
- Hát mindenki alszik igazból és csak estére terveztük, hogy elmennénk.
- Bulizni? - csillant fel a szeme, mint mikor egy kislány megkapja a rég vágyott barbiját.
- Igen, mert? - tudakoltam. - Kávét?
- Hát így 11- kor, de akkor már kérek. - ült az egyik bárszékre.
Elé toltam a smileysat. Gondoltam magamnak csinálok másikat.
- Ez de cuki! - kiáltott fel a kelleténél hangosabban. Nati felé kaptuk a fejünk, de ő békésen aludt. Nem zavartuk.
- Egyébként arra gondoltam, együtt is mehetnénk. - vigyorodott el.
- Tőlem. - mosolyogtam vissza. - De számolj a csajokkal is. Már biztos beleélték magukat a csajbuliba. Erre fiúkkal megyünk... hát...
- Majd megpuhítom őket.
- És ezért jöttél át? - tudakoltam. - És honnan tudod, hogy itt lakunk?
- Harrytől. Részegen sok mindent ki lehet belőle szedni.
Csendben elnevettem magam.
- És folyton rólad beszél. - jelentette. - De a telefonszámodat nem kérte el, ezért kellett személyesen jönnöm.
- Hát remélem nem volt túl megerőltető! - vettem el az üres kávéscsészét.
- Nem volt az. Remélem értelme is volt. Meddig óhajt még aludni Csipkerózsika és... Csipkerózsika 2 ?
- Nem tudom, de hagyom őket. A tegnap este kissé elhúzódott.
- Mit műveltek a lányok? - vonta fel a szemöldökét.
- Azt neked nem kell tudnod - néztem rá sejtelmesen.
- Hé kivel beszélsz? - ült fel Nat. - Ja már látom. Szia Louis.
- Ööö... A nevemet értettem. - nevette el magát.
- Ja bocsi! - váltott angolra Nat. - Szia.
- Szia! - köszönt vissza a fiú. - Akkor?
- Jaj, Nat, mi lenne, ha este a fiúkkal mennénk bulizni? - kérdeztem magyarul.
- Semmi... vagyis... akkor a fiúkkal mennénk bulizni. Mert?
- Mert Lou ezért jött át.
- Ja, akkor menjünk. Nekem jó.
Mosolyogva bólintottam.
Lou is mosolygott egy sort, majd végül megszólalt: - És Mancsi? Ő még hátra van.
- Ja ő már nem árthat! - nevetett Nat álmosan. - Kettő egy ellen!
- Akkor én mentem. Ó és a telefonszámok!
Gyors lefirkantottam neki mindhármunkét, majd kikísértem.
- Harry folyton rólad beszél mi? - húzogatta szemöldökét barátnőm.
- Te hallgatóztál? - lepődtem meg.
- Nem. Álmomban hallottam. Először azt hittem csak álmodtam, de most bebizonyítottad, hogy igaz. - nevetett.
- Jól van kicsi Nat, igaz. És akkor?
- Tetszel neki! - ugrált.
- Á! Nem emlékszel, hogy te is folyton rólam beszéltél, mikor a suliba jöttél. És barátok lettünk.
- Igaz. Egyenlőre! - kacsintott.
Ezen szakadtunk
Azért nem tudnék elképzelni egy kapcsolatot a legjobb barátnőmmel!
És szerintem ős sem! ;)