21. fejezet

*Louis szemszöge

 - Hol voltál? - kért számon Eleanor mikor "kissé" későn hazaértem.
Valamilyen szinten igaza volt. Nem is szóltam neki, hogy hová megyek.
- Mancsiéknál. - bukott ki belőlem. Meg egyébként is minde hazudtam volna?! Elvégre egy jó kapcsolat alapja a bizalom. De El már egy jó ideje nem bízik bennem. Sokszor féltékeny még a rajongókra is. Pedig én őt szeretem.
De a bizalmatlansága gyakran veszekedésbe vált át, nem beszélve a féltékenykedéséről.
- Szóval a szép magyar lányok, igaz?!
- Jaj El, ne kezdd ezt! - húztam magamhoz. - Szeretlek!
Tényleg szeretem.

*Eleanor szemszöge

Louis nagyon későn ért haza, de legalább őszintén bevallotta hol volt.
- Szóval a szép magyar lányok, igaz?! - húztam el a szám.
- Jaj El, ne kezdd ezt! - húzott magához - Szeretlek!
Hogyne! Csak kár, hogy ezt már nem érezteti velem. Nekem nem az számít, ha azt hallom, hanem ha azt érzem, hogy szeret... márpedig én ezt nem érzem.
- Én nem kezdek semmit Louis! - toltam el. - De lásd be: ezt az estét velem is tölthetted volna, de te idegen lányokkal voltál! Alig van szabadidőd! És azt sem vagy hajlandó rám fordítani. Ha szeretnél, akkor...
- Akkor? Akkor mi? Hm...? Tudod ők nekem nem számítanak, nekem csak te számítasz!
- Louis ezt nem bírom tovább!
- Hát ha ez neked ilyen nehéz, akkor nem kell együtt lennünk! - kiabált.
A szavai mellbe vágtak.
Megjelentek a szememben az első könnycseppek.
Hagytam őket végigcsordogálni az arcomon, majd lehullottak és eltűntek a szőnyeg pihéi közt.
Őrült tempóban a háló felé rohantam és becsaptam az ajtót magam mögött.
Feltéptem a szekrényt és a fontosabb ruhadarabokat az ágyra hajigáltam. Elővettem egy nagyobb utazótáskát és mindent belegyűrtem, majd ennek tetejére dobáltam néhány személyes holmit.
Aztán kirohantam a szobából, egyenesen a bejárati ajtó felé.
Magamra kaptam a cipőm és már rohantam is.
Hogy hova?
Fogalmam sincs, csak rohantam.
Pillanatnyilag ez volt minden amit tehettem.


*Barbii szemszöge

Zayn indította a sort, de végül mindenki hazaszívárgott.
Mikor már csak Harry maradt én bevonultam a szobámba.
Érezze csak mennyire nincs ínyemre a társasága.
Bár lehet szemétség, de rosszul esett amit csinált, nem nagy dolog, de én ilyen vagyok és én hű maradok önmagamhoz.
Persze az is lehet, hogy őt teljesen hidegen hagyja a dolog, de kétesélyes!


*Mancsii szemszöge

Mindenki eltűnt.
Zayn ment haza először, de az ő példájára szépen mindenki elköszönt.
Végül csak Harry maradt.
Ahogy Louis is kilépett az ajtón, Harryt velünk hagyva, Barbi azonnal eltűnt a szobájában.
Még Louistól elköszönt, aztán szó nélkül eltűnt a bal oldali ajtó mögött.
- Akkor én is megyek - sóhajtott szomorúan Harry. Ez azért túlzás volt! El sem köszönt tőle.
- Szia! - köszönt Nat, természetesen mindenféle érzelem nélkül a hangjában, mivel ő még Barbi álláspontját tartja szem előtt. Nem hallotta amiket Harry mondott.
Kikísértem a fiút, aki egy halk "Szia" kíséretében kiment az ajtón és eltűnt.
Beszélnem kell Natival, viszont nem gondolom, hogy Barbinak szólnom kéne.
Sőt, Natinak sem!
Ez Harry titka és mostmár az enyém.
A titok mondjuk nem a legjobb kifejezés, de nem baj.
De azért Barbit is megértem.
Elvégre most lett vége Dáviddal és... Én nem értem a pasikat. Nehéz lett volna elmondani neki?! Összedőlt volna a világ?!
Ja igen, mert Barbi világosan kijelentette: Neki nem kell még pasi!
De nem értem Harry mit problémázik ezen! Hisz bármelyik lányt megkaphatja.


*Natii szemszöge

Mancsi gyorsan kikísérte Harryt, majd odajött hozzám a konyhába.
Épp a romokat takarítottam.
- Neked is feltűnt, hogy Harry milyen szomorkás volt? Szinte alig nevetett. - néztem Mancsi szemébe. - Ja és Louis. Láttam hogy beszélgettetek! - kacsintottam.
- Na és? Te is beszélgettél Zayn -el, meg Liam - el.
- Hát ja. - Mancsi visszavágott. Most el kéne terelnem a szót.
- Barbi viszont visszavett. - tereltem.
- Igen, mindkét fiúnak rendesen a tudtára adta, hogy nem kellenek neki, de Niall - t korántsem viselte meg a dolog annyira, mint Harry -t. - és sikerült. Szó elterelve! ;)
- De talán így a legjobb mindenkinek!
- Nem. - ingatta a fejét barátnőm. - Barbinak is jót tenne, ha valaki begyógyítaná a sebeit.
- De mindeketten tudjuk, hogy Niall nem az esete!
- Hát igen, de Harry attól lehetne. - nézett rám Mancsi nagy, barna szemeivel.
- Halott dolog. - húztam el a szám. - Elvégre hazudott neki! Barbi még senkinek nem bocsájtotta meg a hazugságot. Emlékszel például Jancsira?!
- Neeem. - gondolkodott el.
- Na látod! - nevettem, miközben eltörölgettem egy tányért. - Harry mellé egy komplett védőőrizet sem lenne elég.
Mancsi teljesen komoly lett.
- Csak vicc! - nevettem.
- Sosem létezett semmilyen Jancsi, igaz?!
Megint csak nevettem. Mancsi is.
Kopogtatás zavart meg minket a nevetésben. Gyors volt és zavaros. Le lehetett venni belőle, hogy az ajtó túloldalán valaki olyan áll, aki ideges.
Nagyon ideges.