*Barbii szemszöge
Olyan hajnali 1- kor fejeztük be a beszélgetést.
Gyors lefürödtünk és már aludtunk is.
Ezúttal nem kattogott az agyam.
Nem járt az eszem sem Dávidon, sem máshol.
Csak az tudott foglalkoztatni, hogy a holnap reggel egy új napot hoz, itt Londonban! És nem érdekel mi van, vagy mi volt otthon!
Valami megváltozott!
Csak még nem tudom, hogy mi!
*Mancsii szemszöge
Igen sokat beszélgettünk. Jó sokat!
Már alig vártam a holnapot és a bulit és persze minden egyes elkövetkezendő napot itt, Londonban!
De egy dolog mégsem hagyott nyugodni: Hogy Barbi nem lehet ennyire felhőtlenül boldog. Persze: Felszabadultan és őrülten tud nevetni, de néha elfogja a szomorúság, kicsit mintha összeroppanna. Nem tetszik ez nekem. Vagy talán csak az nem tetszik, hogy nem 2 nap alatt fogja elfelejteni a dolgokat. Régebben kibeszéltünk minden pasit, ezen kívül fűt-fát.
Szombaton megismerkedünk új emberekkel, akik ezentúl az életünk részei lesznek.
Nem vagyok az a pletykás fajta, de mi hárman mindig megosztottuk egymással a véleményünket. Nem magamra gondoltam most sem: Barbi figyelmét kell elterelni minden lehetséges módon. Akkor is, ha ez 100% - ban lehetetlen!
*Barbii szemszöge
Reggel igencsak korán keltem - magamhoz képest.
Még csak 9 óra volt, ahhoz képest, hogy hajnalban feküdtünk le.
Gyors csináltam magamnak egy kakaót és lefeküdtem a kanapéra. Tegnap megbeszéltük, hogy ez a délelőtt a pihenésnek lesz szentelve, szóval nem ittam kávét, hogy felpörögjek.
Olyan 10 körül keltem fel ismét, arra, hogy Nat csinál magának kakaót, aztán a kanapé másik végébe telepszik.
- Jó reggelt... - mosolygott. - Aludj tovább! - és be is csukta a szemét.
Csak a szuszogását figyeltem, ahogy egyre lassul, majd egyenletessé válik - elaludt. Nekem nem volt ilyen szerencsém. Végül kinyitottam a szemem.
11 óra volt.
Flültem és elhatároztam magam, hogy csinálok egy kávét, lesz ami lesz.
Gondoltam van időm, feldobom kicsit az egészet, így rajzoltam bele kávéporral egy smiley -t.
Nat nem ébredt fel, így az ajtóhoz mentem.
Louis volt.
A szám elé tartottam a mutatóujjam és a számmal formáztam a szavakat: - Mindenki alszik. Csendben! De gyere be!
- Szia! - suttogta. - Mi a tervetek mára? - közben bejött.
- Hát mindenki alszik igazból és csak estére terveztük, hogy elmennénk.
- Bulizni? - csillant fel a szeme, mint mikor egy kislány megkapja a rég vágyott barbiját.
- Igen, mert? - tudakoltam. - Kávét?
- Hát így 11- kor, de akkor már kérek. - ült az egyik bárszékre.
Elé toltam a smileysat. Gondoltam magamnak csinálok másikat.
- Ez de cuki! - kiáltott fel a kelleténél hangosabban. Nati felé kaptuk a fejünk, de ő békésen aludt. Nem zavartuk.
- Egyébként arra gondoltam, együtt is mehetnénk. - vigyorodott el.
- Tőlem. - mosolyogtam vissza. - De számolj a csajokkal is. Már biztos beleélték magukat a csajbuliba. Erre fiúkkal megyünk... hát...
- Majd megpuhítom őket.
- És ezért jöttél át? - tudakoltam. - És honnan tudod, hogy itt lakunk?
- Harrytől. Részegen sok mindent ki lehet belőle szedni.
Csendben elnevettem magam.
- És folyton rólad beszél. - jelentette. - De a telefonszámodat nem kérte el, ezért kellett személyesen jönnöm.
- Hát remélem nem volt túl megerőltető! - vettem el az üres kávéscsészét.
- Nem volt az. Remélem értelme is volt. Meddig óhajt még aludni Csipkerózsika és... Csipkerózsika 2 ?
- Nem tudom, de hagyom őket. A tegnap este kissé elhúzódott.
- Mit műveltek a lányok? - vonta fel a szemöldökét.
- Azt neked nem kell tudnod - néztem rá sejtelmesen.
- Hé kivel beszélsz? - ült fel Nat. - Ja már látom. Szia Louis.
- Ööö... A nevemet értettem. - nevette el magát.
- Ja bocsi! - váltott angolra Nat. - Szia.
- Szia! - köszönt vissza a fiú. - Akkor?
- Jaj, Nat, mi lenne, ha este a fiúkkal mennénk bulizni? - kérdeztem magyarul.
- Semmi... vagyis... akkor a fiúkkal mennénk bulizni. Mert?
- Mert Lou ezért jött át.
- Ja, akkor menjünk. Nekem jó.
Mosolyogva bólintottam.
Lou is mosolygott egy sort, majd végül megszólalt: - És Mancsi? Ő még hátra van.
- Ja ő már nem árthat! - nevetett Nat álmosan. - Kettő egy ellen!
- Akkor én mentem. Ó és a telefonszámok!
Gyors lefirkantottam neki mindhármunkét, majd kikísértem.
- Harry folyton rólad beszél mi? - húzogatta szemöldökét barátnőm.
- Te hallgatóztál? - lepődtem meg.
- Nem. Álmomban hallottam. Először azt hittem csak álmodtam, de most bebizonyítottad, hogy igaz. - nevetett.
- Jól van kicsi Nat, igaz. És akkor?
- Tetszel neki! - ugrált.
- Á! Nem emlékszel, hogy te is folyton rólam beszéltél, mikor a suliba jöttél. És barátok lettünk.
- Igaz. Egyenlőre! - kacsintott.
Ezen szakadtunk
Azért nem tudnék elképzelni egy kapcsolatot a legjobb barátnőmmel!
És szerintem ős sem! ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése