Ilyen másnapos még sosem voltam, de bevallom az életben nem ittam még ennyit egyhuzamban.... főleg, hogy kiskorú vagyok még...
Felálltam, de megszédültem és vissza is estem.
Végül sikerült eljutnom az ajtóig. A konyha eszméletlen távolinak tűnt, aztán az is eljutott az agyamig, mi van a nappaliban...
Harry a kanapén aludt, Lou és El a szőnyegen, Niall az ebédlőasztalon, Liam két összetolt széken, Perrie a fotelben, Zayn pedig csak így a földön...
- Ti meg mi a fenét kerestek itt? - kérdeztem, mire Harry felébredt. Fel akart kelni, de ő is visszaesett. Aztán erőt vett magán és felém jött.
Megfogtam a karját és behúztam a szobámba.
- Mi történt tegnap? - tettem csípőre a kezem. - Nem szép dolog leitatni 3 kiskorú lányt.
- Hát tény, hogy kicsit sokat ittunk.
- Kicsit.. - nevettem.
Vicces volt, hogy teljesen komolyan vette az agymosást.
- Semmire sem emlékszem. Addig megvan, hogy Lou kever valami italt, aztán táncoltunk, de ennyi...
Lehajtotta a fejét, majd belekezdtett:
- Hát mindez után nagy buli volt.... Aztán hazajöttünk. Vagyis ide. Sütöttünk sütit... illetve akartunk, de piskótához nem volt alapanyag, ezért csak a krémet csináltuk meg. Nat elaludt és bajszot csináltunk neki a krémből. - itt már kikerekedett a szemem. - Aztán felelsz vagy merszeztünk és Liamnek le kellett nyalni a krémet.... - elnevette magát.
- Szegény Nat. - nevettem én is, ahogy elképzeltem a dolgot. - Micsoda szemetek vagyunk.
Nevettünk egy sort, de csak csendben, hagy aludjanak a többiek.
- Csináljunk kávét! - álltam fel. Majdnem összeestem, de Harry elkapott. Nagyon közel kerültünk egymáshoz. Vészesen közel. A tekintetem megakadt gyönyörű, zold szemein. Szinte rabul ejtettek.
Megpróbáltam a saját lábamra állni, sikeresen, de még mindig a szemeit bámultam. De ez nem jó ötlet.... Ő egy sztár.... Nem kéne beleszeretnem!
Ez nem jó ötlet!
Elkaptam a tekintetem és az ajtó felé vettem az irányt.
Borzasztóan fájt a fejem, de ezt már megszoktam, ha másnapos vagyok. Meg persze azt is, hogy nem emlékszek semmire.
Megpróbáltam úgy elmenni a konyha felé, hogy senki se ébredjen fel, de az összevisszaság és a másnaposságom miatt ez lehetetlennek bizonyult.
De végül elértem a pultot és senki sem ébredt fel.
A fejembe megint fájdalom hasított. Muszáj volt leülnöm, de nem volt szék, hát lehuppantam a földre.
- Mi a baj? - nézett le rám zavartan Harry.
- Semmi, csak... - álltam fel.
- Csak...?
- Csak a fejem, mindjárt jobb lesz, csak kéne már az a kávé.
Ígyhát elkezdtem a kávé után kutatni, de sehol nem találtam. A múltkor még itt volt. Hova tehette Nat?
- Ne keresd, inkább dőlj le! - mutatott a szobám felé. - Majd hozok mindenkinek a Starbucksból.
Azzal a lendülettel pedig elindult az ajtó felé.
- Köszi. - csak ennyit tudtam mondani és már el is tűnt.
*Harry szemszöge
- Nem szép dolog leitatni 3 kiskorú lányt. - hányta a szememre Barbi.
- Hát tény, hogy kicsit sokat ittunk. - hajtottam le a fejem.
- Kicsit. - nevetett.
Nem hiszem el, hogy komolyan vettem a szemrehányását.
Elmeséltem neki mi minden történt tegnap este.... egy apró, de fontos részletet azért kihagytam, de neki arról nem kell tudni.... ez így van jól.
- Csináljunk kávét! - állt fel, de egy lépés után majdnem össze esett.
Elkaptam.
Gyönyörű ez a lány.
Mélyen a szemembe nézett, de hirtelen zavart lett a tekintete és elkapta a fejét. Már a saját lábán állt, így nem kellett tartanom.
Van az az érzésem, hogy ebből nem lesz semmi.... még csak nem is rajongó.
Kimentünk kávét csinálni, de nem találtuk, aztán Barbinak nagyon fájt a feje, úgyhogy inkább úgy döntöttem elmegyek a Starbucksba ás hozok mindenkinek.
Mikor kiléptem az utcára mélyen beszívtam a friss levegőt és elindultam a legközelebbi Starbucks felé.
Ott persze megrohamoztak a rajongók.
Imádom őket és végülis nélkülük sehol sem lennék, de ebben a pillanatban egy kávé és az alvás volt az a két dolog, amit nem kívántam a hátam közepére. Így megpróbáltam gyorsan lerendezni mindenkit.
Aztán megvettem a kávékat és elindultam vissza Barbiékhoz.
Siettem, mert szegény lány elg rosszul volt mikor otthagytam...
Mi volt itt tegnap?!
A dolgok legnagyobb részére emlékszem, de néhány dolog azért homályos... és tudom, hogy Barbi és Nat semmire nem emlékeznek. Ilyen téren nem használ nekik a pia.
A Louis által kevert koktél után a dolgok fele azért nekem is kiesett, de valami nagyon nem hagyott nyugodni... ami a konyhában történt. Vajon Barbi arra sem emlékszik? Remélem, hogy igen, mert akkor az azt jelentené, hogy valamilyen szinten túllépett Dávidon... de ha nem, akkor csak a pia tette vele.
Aztán rávettem magam, hogy kimenjek egy kávéra.
Ekkor eszembe jutott: Nincs itthon kávé!!! Na neee!!!
Tegnap ittuk meg és úgy volt, hogy ma veszünk, de persze eszünkbe se jutott egészen eddig.
Kikecmeregtem.
A nappaliban elég furcsa látvány fogadott.
Mindenki mindenfele aludt, legyen az a föld, a szőnyeg, vagy pár összetolt szék... Harry sehol, Barbi a kanapén ült Niall társaságában és beszélgettek valamit, de másnaposan még annyira sem tudtam magamnak fordítani, mint teljesen józanul.
Ahogy ott ültek volt az az érzésem, hogy Barbi nem emlékszik a tegnap történtetekre, de aztán összezavarodtam, mert Nat "kisminkeléséről" beszéltek, meg Liam felelsz, vagy mersz feladatáról.
De valahogy mégis olyan furcsa volt.
És itt rájöttem: Harry nincs itt, mert biztos elment kávéért, valószínűleg Barbi hamarabb rájött eme apró hiányosságra. Előtte pedig a fiú elmesélte Barbinak a tegnap estét... csak éppen egy ici-picii részletet hagyott ki.
Tiszta szívből reméltem, hogy Niall nem szólja el magát és szerencsére ez nem is történt meg.
Viszont amíg én az esti mosatlant pakoltam - ami a (majdnem) sütisütésből maradt, valami történt.
Valami, ami nekem nagyon is tetszett....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése