Valami, ami nekem nagyon is tetszett.
De nem azért!
Csak olyan rossz nézni Barbit, amikor visszafogja magát... Nem nevet olyan felszabadultan és önfeledten. Azóta... Tudja jól, hogy túl kell lépnie, de ez nem ilyen egyszerű és ezt mindig ő mondja, de mi is tudjuk és megértettük. Én viszont kezdetektől fogva bíztam benne, hogy ebben az új városban és új életben megfeledkezik Dávidról és túllép rajta és lám...
Csak azt láttam, hogy az arcuk egyre jobban közeledik, majd elcsattan egy pici csók.
Megdobbant a szívem.... Ha ez most egy picikét is az amire gondolok - és már nem részegek!
De Barbi eltolta magától a fiút.
Éppen hogy mikor belépett Harry.
Itt össze is dőlt minden ami felépült a fejemben.
Hogy Barbi majd összejön vele, boldog lesz, elfelejt mindent Dávidról, hogy majd begyógyulnak a sebei... ráadásul Niall sokkal aranyosabb egy fiú, mint Dávid volt... Ő kicsit durvább volt, hogy szépen fogalmazzak....
*Harry szemszöge
Beléptem a kávékkal, meg egy kis reggelit is vettem.
Hát mit ne mondjak eléggé szíven ütött a látvány.
Én szépen beépítem a fejembe, hogy biztos csak azért nem közeledik felém, mert megcsalta a barátja és még túl friss a dolog.. erre...
Ehhez se szoktam hozzá... De mit csináljak?
Itt van végre egy lány, aki tényleg nagyon szép és helyes lány, erre pont ő az, aki magasról tesz rám...
De mintha nem is érdekelne, és az este nem történt volna semmi leraktam a kávét és a reggelit a pultra.
- Jó reggelt! - köszönt rám Mancsi és elindult, gondolom, hogy felébressze a többieket.
Mindenki ébredezni kezdett és mindenhonnan "Jó reggelt!" vagy "Még 10 percet!" jött.
Persze mikor mondta Mancsi, hogy kihűl a kávé, gyorsan magukhoz tértek, felkeltek és elvettek 1-1 kávét.
Barbi és Niall is így tett.
Meglepődtem, mert Barbi aranyosan rám mosolygott.
Először azt hittem azért dobog így a szívem, mert "meglepődtem", de eztán elöntöttek az érzések.
Mindig azzal kezdődik, hogy milyen csinos, vagy, hogy milyen szép, de ezúttal más volt a helyzet.
Most az jutott először eszembe, hogy meg akarom ismerni, hogy vele akarok lenni.
Megráztam a fejem, mintha így kirázódna belőle a sok gondolat, de sajnos nem volt ilyen szerencsém.
*Natii szemszöge
Hangzavarra ébredtem - már a mi kis nyugodt lakásunkhoz képest.
Rengeteg hang, nevetés, meg minden.
Kikecmeregtem az ágyból.
Iszonyatosan fájt a fejem, ráadásul semmire sem emlékeztem...
Ahogy kimentem mindenki kávét ivott. És kávé illat is volt.
Harry gyorsan a kezembe nyomott egyet.
Biztos látta, hogy alig állok a lábamon, meg persze el sem érném a pultot.
Aranyos, hogy így odafigyel másokra.
Így kezemben a kávémmal letelepedtem a kanapéra Barbi mellé, aki valamit beszélgetett Niall -el, de nem volt kedvem fordítani, mert belefájdult a fejem.
Niall arcát vizslattam... az a nézés... itt valami nincs rendben!
Barbi valószínűleg meglátta az arckifejezésem, mert egy "majd elmondom!" pillantást küldött felém.
Valamiről lemaradtam...
....és már alig vártam, hogy megtudjam mi az a valami... vagy valamik?
*Mancsii szemszöge
Már alig várom, hogy elmondjuk Natinak, amiről lemaradt.... azt már nem is tudom, hogy Barbinak elmondjam e, amiről ő "maradt le" ...
Hát minden esetre joga van tudni, és amilyen módon viselkedik, nem gondolom, hogy ő tudna róla...
És ez nekem sem tetszik.
*Niall szemszöge
A tegnapi után azt hittem Barbit csöppet sem érdeklem és talán csak a pia miatt ilyen kedves velem, de tévedtem.
Ő nem olyan mint a többi lány, ő józanul is nagyon aranyos, ráadásul nem is rajongó!
Beszélgettünk.
Senki sem figyelt ránk és ez jó is volt így.
Egyre közelebb hajoltam hozzá ő pedig nem távolodott el.
Kinézem Harryből, hogy nem mondta el neki a tegnapit.... Hát megcsókoltam....
Nem tolt el magától, de nem is csókolt vissza.
Inkább eltávolodtam.
És ekkor ünnepélyesen belépett Harry.
Soha jobbkor!
*Mancsii szemszöge
Még megittuk a kávénk és elbeszélgettünk, aztán elkezdtek hazaszivárogni az emberek.
Először Perrie ment el, majd lassan Zayn is távozott.
Harry nagyon jól el volt Barbival, ezért Niall is elhúzott.
Eleanort felhívta valaki, minek hatására el kellett rohannia.
Hát maradtunk mi: Barbi, Nat, Harry, Liam, Louis és én.
Louis elég furcsa pillantásokat vet rám.
Megijeszt, főleg, hogy tudom: Barátnője van!
Liam igencsak ki tudja fejezni, hogy mennyire tetszik neki Nat, a lány ezzel szemben tagadhatatlanul visszautasítja a közeledését.
Barbi pedig elbeszélgetett Harryvel.
Éppen - szokásomhoz híven - az ágyamon olvastam, mikor Louis belépett.
Beszélgetésbe kezdtünk. Hát volt témánk. Vele olyan könnyű beszélgetni.
Sokat utalt és vészesen sok bókkal látott el, amivel alapesetben nem is lenne semmi baj, de ő mégiscsak Louis Tomlinson és barátnője van!
- Menteeem! - ordított Liam. Na ilyen hangos még részegen se volt.
- Mentem szerelmem! - kukkantott be Harry röhögve.
- akkor én is megyek drágám! - röhögött Louis is.
Hát oké!
Nekik ez biztos vicces!
El tudom képzelni, hogy ez egy rajongó számára mekkora poén lehet, de nekem nem az....
- Csak vicc! - mosolygott rám Louis édesen.
Érdekes egy arckifejezésem lehetett dehát mindegy.
- Szoktunk ezzel viccelődni, de senki se veszi komolyan... Szóval te se! - nézett rám Harry nagy zöld szemeivel. Komolyan: olyan a mosolya, mint valami MACSKA!
Aztán elköszöntek és végre elmentek.
- Na akkor, ha jól gondolom... - kezdte Nat. - Most jön az a rész, hogy kibeszélünk fűt - fát és mindent ami mozog, vagy lélegzik.
- Naná! - huppant le a kanapéra Barbi is.
Eljött az én időm is végre! Beszélni kéne vele!
És kibeszéltünk valóban mindent ami él és mozog, de végülis kilyukadtunk az 'én' témámra.
A tegnap este és a srácok.
- Jajj, de szerencse hogy nem emlékszem! - temette a tenyerébe az arcát Nat,, mikor elmeséltük neki a csokikrémes - Liames dolgot.
- Apropó az emlékek! - lettem komoly. - Barbi, emlékszel az este azon részére, amikor... - mosolyogva megrázta a fejét.
az arckifejezése ennyit üzent: 'Semmire sem emlékszem, butus!'
- Amikor? - nézett rám. - Harry beszámolt a fontosabb dolgokról, de bővebben nem informált....
- Amikor elcsattant a....? - világosodott meg Nat. - Arra én is emlékszem!
- Hogy mi csattant el? - kerekedett ki Barbi szeme.
- Hát Harry nem mondta el? - tudakoltam. Kicsit kétségbe is estem, ugyanis kicsit azért furcsa ez nekem, de belekezdtem: - Hát mikor a csokikrémet készítettétek megcsókolt. A konyhában.
Barbi szemei - ha ez még lehetséges - kétszer akkorák lettek.
- Hogy mit csinált? - pattant fel. - Na nee. És ENGEM erről MIÉRT felejtett el tájékoztatni?
- Hát hogy ő nem felejtette el, az biztos! - néztem a szemébe, ahogy fel alá járkált.
Ismerem ezeket a gesztusokat.
Lesz itt baj!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése