36. fejezet

Mancsi felállt és végig nézett a - számomra - ijesztő srácokon, majd kiment a medencetérbe.
Én ezt figyelmen kívül hagytam, de egyszer csak utána ment az egyik. Na itt kicsit megijedtem, de aztán beugrott, hogy biztosan odakint is vannak emberek. Harry nagyon beszélgetett egy sráccal, bizonyos Tom, mikor felálltam és kimentem Mancsi és a srác után.

Hát az első meglepetés akkor ért, mikor a nyitott ajtón keresztül megláttam, hogy nincs odakint senki. Aztán valaki elkapta a karom.
- Ez volt a cél! - mondta rekedt hangon.
- Milyen cél? - rántottam ki a karom nagy mancsai közül.
- Félted a kis barátnődet és utána jössz! - nevetett. - Nyugi! Jó kezekben van a barátommal!
- Eressz el! - nyögtem, de ő nem eresztett.
Egyre csak közeledett hozzám és fogdosott. Próbáltam a falhoz préselődni, hogy növeljem a köztünk lévő távolságot, de már egyszerűen nem ment.
Elég érdekesen nekem esett, szerintem nem volt tudatában annak, hogy egy folyosón vagyunk, ami nem egy zárt helység.
- Te Zayn haverja vagy, ugye? - kérdeztem.
Csak bólintott, majd megint nekem esett, közben lefogott. Lehetőséget sem adott a menekülésre, de a számat is lefoglalta, hogy kiabálni se tudjak.
Hirtelen ötlettől vezérelve ágyékon térdeltem a srácot, mire ő felkiáltott - helyettem.
A nappali felé néztem. Zayn alakja jelent meg a folyosó végén és mikor meglátott rohanni kezdett felénk.
- Engeded el! - ordította és ellökte tőlem. Ijedten rám nézett, én pedig azonnal mögé bújtam.
A kissé megszeppent srác közelebb jött és meg akarta lökni Zaynt, de ő gyorsabb volt - behúzott neki.
- Tűnj el Jake, míg szépen mondom! - fintorgott rá, majd fejével a bejárat felé bökött. A srác vonakodva, de elindult. Orrából vér szivárgott.

- Jól vagy? - fordult felém Zayn.
Csak elfintorodtam és bólintottam egyet.
- Sajnálom Barbi! Nem tudom mi ütött belé! - szabadkozott.
- Semmi baj, de... Mancsi! - ijedtem meg és a kezénél fogva húzni kezdtem a srácot a medencetér felé.

Na a látvány elborzasztott; inkább Mancsi mászott a srácra, mint fordítva.
Megfordultam és a nappali felé vettem az irányt.
- Mi van? - állított meg Zayn.
- Én meg még azt hittem, hogy ő van veszélyben! -  ráztam a fejem. - Erre...

Visszamentem a nappaliba, de Zayn utánam. Szólt Harrynek, mire ő is kijött a folyosóra.
- Vidd haza, kérlek! - nézett Zayn Harryre jelentőségteljesen.
- M-Mi történt? - kérdezte Harry, ahogy meglátta az én ijedt arckifejezésem. Megráztam a fejem.
- Csak kísérd haza, oké? - kérte Zayn, majd a telefonjáért nyúlt. Harry bólintott, majd elindultunk. Szóltam Natinak, aki nagyon jól elvolt valami sráccal, szóval azt mondta még maradna, majd Mancsival jön.

Kiléptünk az ajtón. Eléggé hideg volt nyárhoz képest, de nem bántam, hogy lehűl a kissé felhevült testem.
Harryn egy farmer, egy póló és egy kapucnis felső volt, szóval nem féltem, hogy fázna.

Undorodtam, ahogy visszagondoltam Jake érintéseire. Nem is érintések voltak... Konkrétan; tapizott. Megráztam a fejem, hátha kimennek belőle a gondolatok, de azok csak nem hagytak nyugodni. Kissé bepánikoltam, ezért Harrybe karoltam.
- Elmondod mi történt? - állt meg és szembe fordított magával. Bólintottam egyet. Már nem voltunk messze, így inkább nem az utcán adtam volna élménybeszámolót.
- Gyere! - kezdtem húzni.
- De hideg a kezed! - szisszent fel, majd a hátamra terítette a felsőjét.
- Nem azért... Nem fázom! - tiltakoztam, de éppen meg is érkeztünk.

Babráltam egy ideig a kulcsokkal, de végtére is beléptünk a lakásba.
A hirtelen sötétségtől összerezzentem. Nem is értem mitől féltem, hisz csak Harry volt velem. És ő megvéd. Bár ő is megtehetné azt, amit Jake. Ebbe belegondolni sem akartam, így gyorsan eltereltem a gondolataim.
Berohantam a szobámba és a meglehetősen mini szoknyámat lecseréltem egy szürke melegítőre, a fekete szűk felsőmet pedig egy bővebb fehér pólóra és visszavettem Harry pulcsiját.
- De gyorsan átöltöztél! - mért végig és félretette a telefonját, amit eddig nyomkodott.
- Hát ja! - haraptam be a szám és leültem mellé.
Hozzábújtam kicsit, hogy megnyugodjak, bár nehezen ment.
- Nem kell elmondanod ám! - símogatta meg a hátam. - De komolyan! Zayn egyik haverja bántott?
- Öhm.... Mondhatjuk így is. - nyeltem le a torkomban lévő gombócot. - Rám mászott.
- De miért mentél ki? Tudtam, hogy ez lesz! Azok a srácok nem komplettek! Nem értem Zayn mit bír bennük!
- Ezért voltál egész este mellettem?
- Igen! Mert gyönyörű vagy és ez nem csak nekem tűnik ám fel! - nevetett mire én mégjobban hozzábújtam.
- Igazából láttam Mancsit kimenni és az egyik utánament. Megijedtem, ezért követtem. Láttad milyen kihívó ruhában volt. Féltem, hogy bántják. Erre utánam jött még egy és  a folyosón elkapott. Letapizott és undorítóan csókolgatott. Lefogott. - beleborzongtam. Könnycseppek csorogtak le az arcomon, ahogy visszaemlékeztem minderre és egy régebbi emlékre, ami most megint feltámadt bennem.

Sokáig ültünk még úgy a kanapén, mikor Harry megszólalt:
- Aludnod kéne! - mondta rekedtes hangján.
Kibontakoztam karjaiból, felkeltem és a szobám felé indultam.  Még mindig sírtam. Félénken visszafordultam:
- Harry, nem maradnál velem? - kérdeztem elcsukló hangon. Felpattant és átölelt.
- Ne sírj! Ssssh. Nincs semmi baj! - szorított még jobban.
- Harry én... - nem tudtam többet kinyögni, csak hozzábújtam. Igen is volt baj. Amit évek alatt nagy nehezen megemésztettem ez a srác előhozta. Fájt visszaemlékezni, de tudtam, hogy amíg csak én tudom, jó kezekben van a titkom.