25. fejezet

 Sziasztok! :)
Itt az új rész, de örülnék én azoknak a kommenteknek! :) Már 646 oldalmegjelenítőnél járunk, de kommenteket alig kaptam, ráadásul akik régebben kommenteltek azok is leszoktak erről. Szóval jó olvasást! És utána kommentelést, ha kérhetem! :) xo.

*Barbii szemszöge

Louisnak jobb a kedve mióta megérkeztek, de valahogy még mindig nem az igazi! Már nevetett is párszor a lökött batárom, de még mindig nem az az igazi, jó ízű kacaj. Inkább kuncogás az egész.
- Beszélj magyarul! - kért a kékszemű.
- Oké! Mit?
- Ööö... Mondd el mennyire belém estél! - húzogatta a szemöldökét. Legalább viccelődik.
- Najó Louis! - kezdtem magyarul. - Be kell valljam neked, hogy rohadtul nem érdekelsz ÚGY. De mivel ezt a szöveget úgy sem érted, élj csak abban a hitben, hogy szerelmes vagyok beléd és ez most egy csodálatos vallomás! I love you! - és küldtem neki egy puszit végezetül.
Louis szeme hatalmasra nyílt. De Harry is csak bámult engem. Nee! Most komolyan elhitték.
Mancsi és Nati dőltek a röhögéstől és Louis értetlen és egyben idióta feje, csak rátett egy lapáttal. Így már Petra sem bírta és elröhögte magát. Én is alig bírtam, de találkozott a tekintetem Harryével. Elég rendesen beleélte magát a dologba. Volt egy szomorkás csillogás a szemében
Louis idiótán körbenézett majd felröhögött.
- Najó! Mit is mondtál igazából?
- Hát ezt már sosem tudod meg! - kacsintottam.
- Most akkor nem hallhatom életem legszebb szerelmes vallomását? - húzogatta a szemöldökét.
- De! De! Hallhatod! - röhögött Petra és próbálta felidézni mit is mondtam, majd lefordította.

Louis csak nevetett és vágott egy idióta fejet.
Harry csak felsóhajtott majd elmosolyodott.

A szobát csend borította el, amit Niall hangos has korgása zavart meg.
- Valaki éhes! - kiáltottam fel, mire Niall eleresztett egy idióta vigyort.
- Rittyenteni kéne valamit! - nevetett Nat.
- Uuu! - izgult be Louis az ötletre. - Paprikás krumplit tudsz?
- Yep-yep! - nevettem. - Akkor?
- Azt kérjük! - kiáltott Louis és befutott a konyhába. - Én leszek a kukta!
Elkezdtem előválogatni a hozzávalókat, de már rögtön itt akadt egy kis probléma.
- Van némi probléma! - szóltam Louisnak.
- Mi lenne az? - tudakolta.
- Hát.. Hiányzik két igencsak fontos alapanyag?
- És mi volna az?
- Hát... A paprika... és... A... krumpli. - hunyorítottam, majd elnevettem magam.
- Igaz, ami igaz! - vakargatta meg a tarkóját a kékszemű. - Paprika és krumpli nélkül aligha lesz paprikáskrumli!
Megint nevettünk egy sort, majd elindultam az ajtó felé.
- Elmegyek értük.


*Harry szemszöge


Barbi és Lou igazán jót nevettek eme apró hiányosságon, ami annyit takar, hogy a parikáskrumplihoz nem volt sem paprika, sem krumpli.
- Elmegyek értük! - hallottam Barbi hangját, ahogy elindul az ajtó felé.
- Elkísérlek! - pattantam fel és már vettem is a cipőmet. Ő csak halványan elmosolyodott, felkapta a fehér Conversét és elindult ahogy volt. Követtem.
Elég spontán egy ötlet volt, hogy elkísérem, de jó ötlet. Így kettesben is lehetek vele és még figyelmes is voltam, ráadásul még az is lehet, hogy rájövök mit utál bennem annyira. Talán már volt is egy sejtésem, csak magamnak sem akartam bevallani. Még nem éreztem magam ilyen hülyén, ha elferdítettem a dolgokat egy lány előtt, de most őszintén egy szemétládának éreztem magam emiatt.
- Min gondolkozol ennyire? - zökkentett ki Barbi hangja.
- Ööö...Csak...Izé...Új albumon dolgozunk és kicsit elgondolkoztam rajta... Mindegy! - és megint hazudok neki, pedig itt az alkalom, hogy az igazat mondjam. Erőteljesen megráztam a fejem. - Akkor most az igazat! - fújtam ki a levegőt hangosan.
- Mi? - nézett értetlenül. Most hogy belegondolok én sem érteném magam.
- Szóval én nem mondtam el mindent a....
- Nem nagy dolog Harry! - vonta meg a vállát.
- De igen az! Mi? - zavarodtam meg. - Te tudtad?!
- Harry! Két nővel élek egy lakásban! - nevetett fel. - Mit tippeltél meddig marad titokban?!
- Mostig! - sóhajtottam bűnbánóan.
- De nem nagy dolog, tényleg! - mosolygott. - Igazából csak én fújtam fel! - nevetett kínosan. - Én mindent felfújok ám! Nem bírom elviselni, ha hazudnak nekem, vagy eltitkolnak előlem valamit. Lássuk be, most valami ilyesmi történt.
- Szeretnélek valahogy kiengesztelni! - vetettem fel.
- Harry, nem kell! Mondom, hogy ez nem nagy dolog!
- Tudom, tudom! Én is tudom! De nem éreztem még magam ekkora szemétnek, pedig csináltam már ilyet én. De azok a lányok mások voltak.
- Mert, én milyen vagyok? - tudakolta felvont szemöldökkel.
- Te? Te különleges vagy! - na ebbe rendesen belepirult, de én ettől csak még jobban beleszerettem. Mit beszélek? Ja igen: hogy beleszerettem. Már ha akarnám sem tudnám letagadni.


*Mancsii szemszöge


Barbi és Harry elmentek a hozzávalókért. Én tudtam mi minden jár a srác fejében, így titokban szorítottam neki. Jócskán furdalta az oldalamat a kíváncsiság, hogy mi történhet, de tudtam, hogy Barbi majd úgy is elmondja.
Bár már kissé unalmas, hogy minden srác belezúg Barbiba, még talán Louis is. Na jó...  Ez kicsit úgy hangzott, mintha féltékeny lennék, de nem vagyok. Talán.
De komolyan! Louis mióta szétment a barátnőjével felém se néz, amit kicsit furcsállok, tekintve, hogy mikor még együtt voltak Eleanorral SMS-eket küldözgetett és bókolt nekem.
Nati és Petra kitaláltak valamit, így mindenki berohant Nat szobájában, amiből Louis semmit sem vett észre, ugyanis sürgött forgott a konyhában tovább, ahogy nekem sem tűnt fel semmi, mivel elvoltam én a gondolataimmal.
Így mikor észrevettem, hogy ketten maradtunk, kaptam az alkalmon és Louis mellé léptem. A srác rám mosolygott, aminek örültem, mivel biztos megfeledkezett Eleanorról.
- Látod? - mosolyogtam. - Már meg is feledkeztél róla.
- Kiről? Ja hogy... Kössz, hogy eszembe juttattad! - komorodott el.
Na én is jó vagyok! Itt virulok, hogy elfelejtette, erre gyors eszébe juttatom!

Louis tekintete sötét lett, arckifejezése komor.
Meg akartam ölelni, de ő elhúzódott. Kicsit felhúztam magam ezen, hisz pár napja még a barátnője háta mögött SMS - ezett nekem.
- Akkor most szereted? - bukott ki belőlem, de már meg is bántam. Mindegy is! Túl nagy a szám.
- Szerettem! - hajtotta le a fejét. Majdnemhogy kiabált velem.
- Akkor miért töltöttél velem annyi időt? Miért írtál SMS - eket? Miért bókoltál nekem? - najó. Lehet, hogy kicsit túllőttem a célon, de mindig ezt csinálom. Egyszerűen kimondom amit gondolok.
- Csak barátkozni akartam! - rivallt rám. - De látom veled nem lehet, mert mindent félreértesz!
- Mert félreérthetően csinálod!
- Barbi nem értette félre! - kissé megrökönyödtem a kijelentésén, de ezzel el is szakadt a cérna.
- Barbi! Barbi! Barbi! - üvöltöttem a képébe. - Mindenki csak Barbival jön! Barbi így, Barbi úgy! Barbi szép, Barbi okos, Barbi csinos, Barbi jó fej, Barbi vicces, Barbi segítőkész, BARBI TÖKÉLETES! - azzal megfordultam.
De amit láttam....
.... Ó, HOGY MIÉRT NEM TUDOM ÉN BEFOGNI A SZÁMAT??!