Felkeltem és kibotorkáltam.
Senki nem volt még kint, Harry is édesen aludt a kanapén. Kinéztem a felette lévő ablakon. Még csak hajnalodott. Ilyen korán felkeltem volna? Ránéztem az órára - hát ráhibáztam; még csak fél öt volt.
Gondoltam amíg a többiek alszanak összedobok valami finom reggelit, mivel visszaaludni már képtelen lettem volna.
Nekiálltam egy tipikus angol reggelinek, ugyanis ma szombat van, így számítok a többi srácra is.
Bab, tükörtojás, kolbász, bacon, pirítós és paradicsom.
Szépen nekiálltam mindennek egyenként. Persze próbáltam néma csendben cselekedni, de nem mindig jártam sikerrel.
Már majdnem készen voltam mindennel, mikor Harry mocorogni kezdett. Először beleszimatolt a levegőbe, majd elmosolyodott még mindig csukott szemekkel. Olyan édes volt... Aztán kinyitotta a szemét, rám kapta a tekintetét és pislogott párat, gondolom a nap fénye miatt, ami már javában behatolt az ablakon.
- Jó reggelt! - mondtam neki.
Ő megint mosolygott - olyan kisfiúsan -, látszott rajta, hogy csak most ébredt fel és még nincs magánál.
- Neked is! - mondta halkan, majd lehunyta a szemét.
Folytattam a dolgom, majd megint mocorogni hallottam. Már olyan 8 óra lehetett mikor kész lettem. Ekkor kezdett ébredezni Harry. Ezúttal fel is kelt.
- Segíthetek? - szimatolt, majd megnyalta a száját.
- Megteríthetsz! - biccentettem, ő pedig neki is látott.
Aztán felébredt Nati és végül Mancsi is.
9 óra fele megérkezett a többi srác, azaz Louis, Niall, Zayn és Liam.
Az étel illata vonzott mindenkit az asztalhoz, így azonnal nekiláttunk a reggelinek.
- Nekem is ízlett - értettem egyet -, ahhoz képest, hogy életemben először csináltam ilyet!
- Először?! - hitetlenkedett Niall. - Én rutinosan nem tudok ilyen finomat rittyenteni!
- Hát, köszönöm! - mosolyogtam.
Az tény, hogy finom volt, hát még milyen laktató. Ezzel még Niall is el lesz ebédig!
- Komolyan! - sóhajtott fel Niall. - Tele vagyok!
- Mi? - én.
- Mi? - Harry és Lou egyszerre.
- Mi? - Liam és Zayn egyszerre
- Mi? - Mancsi.
- Mi? - Nati.
- Vicceltem! - röhögött.
Mindenkiből kitört a nevetés. Komolyan vicces volt, hogy mindenki mennyire meglepődött - és nem volt igaz.
A nap további része nyugalmasan telt.
Minden srác elment, kivéve Harry és Lou. Ők megint nálunk dekkoltak, ahogy az utóbbi egy hónapban minden áldott nap. Nem mintha nem lett volna dolguk. Olyankor természetesen hanyagolnom kellett a társaságukat. Ez olyan heti 4-5 nap volt, hiszen az új albumon dolgoztak. Senki nem hallhatott egyetlen számot sem róla, még én sem, nem mintha valami főbizalmas volnék.
Bár egyszer Louis véletlenül eldúdolt egy sort, amikor ketten voltunk nálunk, mert a csajok akkor kerestek munkát.
"Tonight let's get some...." - énekelte, de észbe kapott. Sajnáltam. Hisz tetszett. Végül kicsikartam legalább a dal címét; Live While We're Young.
Tetszett, legalábbis az az egy sor, amit Lou véletlenül kiadott, de nem állt szándékomban szétkürtölni a világban és ezt vele is közöltem. A kékszemű barátom megígértette velem, hogy senkinek sem szólok arról, hogy ennyi kicsúszott a száján, de én azt mondtam nem ígérek semmit, erre csak bólintott.
- Egyedül a srácok tudhatják! - mondta megadólag. Csak nevettem rajta.
- Hát te vagy béna! - löktem oldalba, mire csikizni kezdett. Ez az utóbbi időben már szokásává vált; rájött, hogy ez a gyenge pontom; csikis vagyok!
- Tonight let's get some... - énekeltem egyszer, mikor Harryvel voltam náluk.
- Mit énekeltél? - ijedt meg.
- Ez egy régi dal. - vontam meg a vállam közömbösen.
- Micsoda? - ugrott fel.
- Ugratlak! - nevettem. - Louis véletlenül énekelt előttem egy sort. Azt hitte nem hallom, de hallottam.
- Ne ijesztgess te lány! - kezdett el ő is csikizni. Igen, ő is hozzászokott ehhez, de ő nem volt olyan durva, mint Loui.
- Nem adom ki senkinek! - nevettem. - Mielőtt te is a lelkemre beszélnél, mint Louis.
- Ne is! - hagyta abba a csikizést. - És ne szívass!
***
- Mit csinálunk? - tudakolta Louis. Már javában ebédidő volt, így felvetettem, hogy menjünk el ebédelni.
- Hamburger? - vigyorgott Louis.
Mindenki hevesen bólogatott, majd indultunk is. Egy farmersort és egy póló volt rajtam, a hajamat tegnap reggel mostam meg, így nem kellett készülődnöm. Nati és Mancsi is rendben volt, bár ez utóbbi még nyafogott a sminkje miatt, de rábeszéltük, hogy anélkül is szép. Lou ezen kijelentésen forgatta a szemét, azt hiszem tudom miért; azt az SMS- es incidenst még egyikünk sem heverte ki.
Louis Mancsi félreértései miatt nem tudott túllépni; Mancsinak tetszett Louis és nem bírta felfogni, hogy ez nem kölcsönös; én hatalmasat csalódtam a lányban, hogy minek le nem hordott a hátam mögött; Nati attól félt, hogy róla is vannak ítéletei Mancsinak; Harry pedig szimplán haragudott, mert mindennek lehordott, pedig a srác szerint nagyszerű lány vagyok.
Nos Harry ezen kijelentését nem igazán tudtam feldolgozni, nem tudott belém önbizalmat önteni, hisz Mancsi szerint beképzelt vagyok, pedig ez nem igaz és változtatni sem szeretnék ezen.
Niall kedvenc hamburgerezőjét vettük célba, mellesleg közben nekem is ez lett a kedvenc hamburgerezőm. Nem is volt messze.
Miután mindenki jól lakott úgy döntöttünk, hogy megtervezzük az estét, így Harryékhez mentünk.
- Házibuli esteeeee! - ordított Louis, ahogy beléptünk.
Hát nem kellett volna, ugyanis Zaynt és Perriet gyengéd pillanatukban zavartuk meg. Én teljesen belepirultam a helyzetbe, így elbújtam Harry mögé. Louis egyáltalán nem jött zavarba, így beindult a nappaliba és lehuppant a kanapéra Zayn és Pezz mellé.
- Louibubukám, mit mondunk ilyenkor? - cirógattam meg az arcát.
Louis elsápadt: - Köszönöm?
Nevetnem kellett.
- Nem! Elnézést; bocsánat; sajnálom! Ilyesmi... - mosolyogtam.
- Ja! Bocsi! - kapott a fejéhez. - Zavarunk?
- Áááá! - rázta a fejét Zayn.
- Ugyan, dehogyis! - legyintett Perrie, majd elnevette magát.
Elkezdtünk pakolászni, majd mindent elrendeztünk a házibulihoz.
Én és Louis feleltünk a nasiért, aminek előkészítése közben, körülbelül a fele elfogyott, de nem miattam. Louis volt a torkos. Még mi lett volna, ha Niallt kapom?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése