De volt egy kis zűr a blog körül, ráadásul tanulnom is kellett.
Remélem senki sem haragszik, viszont a kommenteknek nagyon tudnék örülni!
Jó olvasást! xo.
- Petra. - nyögtem.
- Nem zavarok? - kérdezte.
- Nem. Gyere be. De. Te? Hogy? - képtelen voltam egyetlen összefüggő mondatot kinyögni.
Beljebb jött és lerakta a bőröndjét és néhány csomagot a földre.
- Zavarnék, ha itt maradnék, amíg... Szombatig? - szombat az holnap után van.
- Nem. Maradhatsz. - nyögtem.
- Eleanor Calder?! - kerekedett el Petra szeme.
- Igen. - mosolygott a lány, majd felállt.
Kezet fogtak.
- Az a Petra? - nézett El rám, majd a jövevényre.
Csak bólintottam.
Petra gondolom tudta miről van szó.
- De mi jóban vagyunk, nem hibáztatjuk egymást a történtekért. Ugye? - néztem Petrára.
- Igen! - mosolygott. - Vagyis nem! Úgy értem... Ahogy Barbi mondja!
- És? Mi szél hozott Londonba? - tudakoltam.
- Nem szél volt az. Repülő! - nevetett. - Itt fogok suliba járni. Szombaton lesz egy kis osztálytalálkozó, amin megismerjük egymást, és a kollégisták is beköltözhetnek.
- Egy suliba fogunk járni?! - kerekedett ki Nat szeme.
- Igen! - ugráltam.
- Legalább van akit ismerek! - ugrált Petra is. - Eszméletlenül féltem idejönni úgy, hogy senkit sem ismerek és tök egyedül vagyok. Vagyis már nem. - ölelt meg.
El csak kapkodta a fejét ide-oda, ugyanis magyarul beszéltünk és gondolom egy kukkot sem értett.
- Petra velünk fog járni egy suliba! - mondtam neki. - Váltsunk angolra! - szóltam a lányoknak. Innen angolul beszéltünk.
Közben Mancsi is felkelt és először nem tudta, ki Petra, de aztán elmagyaráztam, hogy Ő az a Petra, akiről már meséltem.
Nati nekiállt ebédet főzni, de valahogy túl sok lett, így félő volt, hogy a kis Szimba, Scott, Manó és Dorka ma igaz házi kosztot kapnak.
De nem így lett.
Megcsörrent a telefonom.
- Sziaaaaaa! - ordított bele Niall. A hülye. - Ugye nem ébresztettelek fel?
- Nem. - nevettem.
- Eljöttök velünk ebédelni valahova? Eleanor is jöhet, ha akar, mert Louis és Liam nem tud jönni. Meg Zayn se.
- Hát nálunk már kész az ebéd. - közöltem. - De véletlenül túl sok lett, szóval jöhettek.
- Nincsenek véletlenek! - kiáltott fel boldogan a szöszi. - Nem baj, hogy Harry is jön? - miből gondolja Niall, hogy baj lenne. Szóval Harry-t mégiscsak érdekli a viselkedésem.
- Nem. - válaszoltam a tőlem telhető legunottabban. - Akkor 10 perc múlva nálunk!
- 10 perc? Inkább másodperc! - nevetett Niall. - Éhes vagyok, csajszi!
- Rendben, akkor siessetek! Szia. - és kinyomtam.
- Ki volt? - tudakolta Petra.
- Egy ismerős. - kacsintottam Nat és Mancsi felé. - Niall.
- Horan?! Imádom! - ugrált.
- És Harry. - vigyororgtam.
- Neeee!
- Deeee! Jönnek ebédre.
- Szuper! - nevetett Nati. - Ha Niall jön, biztos egy csepp sem megy kárba.
- Azta, de neee! Imádom a One Direction-t! - örvendezett Petra. - Niall a kedvencem... De állj! Honnan ismeritek egyáltalán őket?!
- Hát Harry- vel találkoztunk a bsuzon, még mikor jöttünk. - keztem bele. - Őszintén szólva halvány lila gőzöm sincs, hogy mi a fenéért buszozott, de ő tudja.
- Aztán?
- Aztán megismerkedtünk a többiekkel is és nagyon aranyosak voltak. - vigyorgott Nati.
- Volt néhány közös programunk. - vonta meg a vállát unottan Mancsi. Valami van vele. Majd este kiderítem. Soha nem hagy nyugodni, ha valamelyik barátnőm szomorú.
- Amolyan haver félék. - tettem hozzá.
Petra nem tudott lenyugodni, biztos valami Directioner vagy mi, mert egyszerűen látszott rajta, milyen izgatott, hogy találkozik a kedvencével.
*Harry szemszöge
Zaynt egész nap nem láttuk. Elvileg Perrie - vel van valami közös kis programjuk.
Liam - nek el kellett mennie valahová, Louis pedig egész nap az ágyában aludt és nem volt hajlandó előjönni.
1 óra fele Niall éhes lett. Csoda, hogy eddig bírta.
Kitalálta, hogy hívjuk el a lányokat ebédelni, nekem pedig nem volt ellenvetésem.
- Sziaaaaaa! - ordította Niall a telefonba, ahogy Barbi felvette. Aztán megijedt, tudván, hogy a lányok is későig fenn voltak. - Ugye nem ébresztettelek fel?
- Nem. - hallottam egy édes és csilingelő hangot a telefonból.
Önkéntelenül is elmosolyodtam.
- Eljöttök velünk ebédelni valahova? - Niall. - Eleanor is jöhet ha akar, mert Louis és Liam nem tud jönni. Meg Zayn se.
- Hát nálunk már kész az ebéd. - mondta Barbi. - De véletlenül túl sok lett, szóval jöhettek.
- Nincsenek véletlenek! - kiáltott fel Niall és közben megnyalta a száját. - Nem baj, hogy Harry is jön?
- Nem. - jött egy unott válasz.
Dehogy is nem! Csak mégsem mondhatja azt, hogy "De, baj, ne jöjjön, maradjon csak egyedül!"
Aztán még beszéltek valamit, röhögtek és letették.
Rossz nézni, hogy ilyen jól elvannak. Ha más valakiről lenne szó nagyon is örülnék, hogy Niall végre jól kijön egy lánnyal, de ez most sajnos az a lány, akit én is nagyon kedvelek. Annak ellenére is, hogy ilyen velem.
Mindketten elvonultunk.
Én gyors lezuhanyoztam, majd felvettem egy farmert és egy fehér pólót.
Éppen egy percet vártam és már Niall is kész volt. Aztán séta a lányokhoz.
- Szerinted nem ijesztő Scott? - kérdezte Niall egyszer.
- Nem. Vagyis de. Tudod, hogy engem mennyire nem bírnak az állatok! - nevettem. - De egyébként nagyon aranyos. És végül is ő az egyetlen olyan kutya, aki nem kap dühkitörést, ha meglát.
- Nekem még akkor is ijesztő, ha csak néz. Úgy méreget, mintha legalábbis Barbi apja lenne.
- Ja és gyanakszik, hogy valami rosszra készülünk, nem?! - és elszóltam magam. "...készülünk" De Niall - nek nem tűnt fel.
- Pontosan. - nevetett. Éppen meg is érkeztünk.
Kopogtunk, majd nyílt az ajtó.
- Sziasztok! - mosolygott Barbi. Meglepődtem, mert rám is. Bár Niall kapott egy ölelést.
- Kaja! - kiáltott fel a szöszi srác.
Itt volt Barbi, Mancsi, Nati, Eleanor és egy idegen lány - számomra.
Niall odament hozzá és bemutatkozott:
- Niall. - vigyorgott. - Horan.
- Petra vagyok. - nyújtott kezet a lány. - És óriási rajongód. - Angolul beszélt, de már megszoktam ezt a furcsa akcentust. Ő is magyar. És nagyon szép - természetesen.
- Harry. - vigyorogtam. Mintha nem tudná.
*Barbii szemszöge
- Jöhet a desszert? - tudakoltam, mikor végeztünk mindennel.
- Igeeeeen! - kiáltott fel Niall.
Például Petra bevallotta, hogy élete legcikibb eseménye az volt, mikor csengettem Dávidékhoz és ő nyitott ajtót:
- Mi volt életed legcikibb eseméyne? - tette fel Niall a kérdést.
- Amikor a barátoméknál voltam és csengettek. - nézett rám szomorúan. Majdnem sírt. - Barbi volt az. És kiderült, hogy ugyan az a pasink. 2 hónapja.
A fiúk kikerekedett szemekkel méregették a lányt.
- Ha tudtam volna, hogy barátnője van... én sosem kezdek vele. - átöleltem.
- Nem tudhattad. Az a....... szóval ez a Dávid nem érdemli meg, hogy két ilyen szép lány sírjon utána. - mosolygott Harry és megértőn megsimogatta mindkettőnk hátát.
De édesen mondta, hogy Dávid.
Miket beszélek!
Megráztam a fejem, mintha úgy kirázhatnám belőle a gondolatokat. Mit is mondjak: nem értem el vele sokat.
Nem mindegy nekem, hogy Harrynek mit számított az a csók?!
Nem mindegy nekem, hogy elhallgatta e, vagy sem?!
Nem mindegy nekem, hogy mi történt?!
Elvégre az csak a múlt és nem érdemes rajta rágódni! Mellesleg mindketten részegek voltunk. Részegen csinálnak hülyeségeket az emberek! Vagy talán tévedek? Nem. Akkor? Nem volt ez olyan égbekiáltó hazugság! De azért mégiscsak...
- Barbi, csinálsz olyan 'Barbi-féle' palacsintát? - zökkentett ki Nati a gondolatmenetemből. Felé néztem. Niall a kis torkos csak hevesen bólogatott mellette. Petra ugyanígy tett, El pedig kiskutya tekintettel mosolygott rám. Harry is vigyorgott.
Fenébe is, mosolyognom kell ettől a sráctól.
- Legyen! - sóhajtottam, azzal elindultam a konyha felé.
- Jeee! - ugrott fel Niall. Még csak négy óra, de ő már megint éhes.
Mondjuk mire kész lett a palacsinta már háromnegyed öt volt és addigra mindenki kellőképpen éhes lett.
Mindenki rendesen befalt a palacsintámból és rendesen meg is dicsérték. Nos. Bevallom jól esett.
Nem fogom figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy Niall ette meg egyedül több mint a felét és még így is szólt egy óra múlva, hogy éhes. Erre a többiek csak vigyorogtak. Készítettem neki egy szendvicset, de csak egy kicsit, hogy vacsorázni is tudjon. Ez persze hülyeség volt, merthogy Niall nem tud vacsorázni?! Viccnek is rossz.
Eleanor beszélt az anyukájával így már el is indult haza, mondván, hogy van mit mesélnie.
Már jó ideje beszélgettünk, mikor megcsörrent Harry telefonja.
- Szia....Igen...Nem, már nincs....Oké....Akkor....Majd megyünk....Szia....- Harry elég komor volt. Minden bizonnyal Louissal beszélt, de nem akartam rákérdezni. Helyettem megtette Niall:
- Louis volt? - Harry Mancsira nézett - Igen, Louis volt. - jelentette ki Niall.
- Eléggé szomorú. - komorodott el még jobban Harry.
- Menjünk haza hozzá.
- Ott van Zayn meg Liam. - rántotta meg a vállát Harry.
- Akkor hívjuk át őket. - vetette fel Mancsi. Na itt valami készül.
Harry már nyomkodta is a telefonját, majd visszarakta a zsebébe. Körülbelül 10 percen belül csöngettek. Egy fekete hajú srác lépett be az ajtón, mögötte szorosan a lökött kék szemű, utoljára Liam érkezett.
- Sziasztok! - köszöntem. A mindig vidám és lökött Lou most szomorkás volt, vörös szemekkel meredt maga elé. Sehol a lökött viccei, sehol az a régi lökött srác, akiben ott volt az örök kisfiú, akit úgy megkedveltem röpke napok alatt.
- Sziaa! - kiáltott fel és elmosolyodott.
*Harry szemszöge
- Sziaa! - kiáltott fel Louis, majd elmosolyodott és megölelte Barbit. Nem hiszem el, ez a lány bárkit képes megmosolyogtatni. Mindenkit levesz a lábáról. Engem is.
Mire mindenki lenyugodott kicsit félrehúztam a srácot.
Mesélt kicsit..Nos.. Kicsit sokat, de nem bántam.
-...a többit majd otthon elmondom. - fejezte be az 5 perces mondókáját, amibe belesűrített kb. 2 évet. Eleanor nekem is hiányozni fog, de Louisnak még jobban. Tényleg szerette, de a lány a végére elég rendesen elvetette a sulykot. Bár tény hogy Louis egyre kacérabb lett Mancsival, és ez nekem sem tetszett volna El helyében. Ezt persze majd elmondom Louisnak is, de nem itt. Elvégre azért vagyunk itt, hogy a legjobb barátom kicsit jobb kedvre derüljön és erre a legjobb hely itt van.
Valahogy ezekben a lányokban mindenki meglátta az igaz barátokat. Persze ez ennyi idő alatt nem tud kialakulni, de mindenki úgy van vele, hogy ők nem a hírnévre vágynak, csak meg akarnak minket ismerni.
Tetszett a tény, hogy a tökéletes személy itt van, hogy felvidítsa Louist: Barbi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése