Nem igazán tudok ehhez mit hozzászólni!
Jó olvasást embereek! És a kommenteknek nagyon örülnék, de ti nem igazán tevékenykedtek! :) :(
Na hajrá! xo.
*Barbii szemszöge
Éppenhogy kinyomtam a telefont, Liam és Zayn rohant el mellettem.
- Sziasztok! - mondtam, mire megpördültek és mindketten érdekesen néztek rám.
- Szia! Hát te? - kérdezte Liam.
- Hát én? Telefonáltam. Azt csak szabad, nem?
- De! Szabad! - bólogatott Zayn.
- Elég zavartak vagytok? Baj van? - tudakoltam.
- Baj? - ijedt meg Liam. - Baj az van!
Szóra nyitottam volna a szám, de Zayn megelőzött:
- Szia, csajszi! Majd még találkozunk! - csak biccentettem egyet, de ők már el is rohantak.
Itt meg mi van? - kérdeztem magamtól és beléptem a házba.
Harry nagyon közel állt Mancsihoz, majd rám nézett és elmosolyodott. Mancsi is felém kapta a tekintetét, kicsit ijedt lett, majd spontán lesmárolta Harryt.
Hogy ez mire volt jó? Azt csak ő tudja.
- Mi volt ez a nagy kiabálás? - kérdeztem közömbösen. Mancsi eltávolodott Harrytől, mire a srác ijedten rám nézett. Csak bámult és bámult és bámult.
- Mancsi szépen lehordott téged, mert összekaptak Louissal! - nézett szúrósan a lányra. - Vagy tévedek?
- Nem, Harry! - sóhajtott Nat a szobája ajtajából. Lassan Louis előkerült az én szobámból. - Nem tévedsz egy cseppet sem! Így történt, mindenki hallotta! - Nat kitörölt a szeméből egy kósza könnycseppet. - Halljam! Rólam mit gondolsz per pillanat?
Mancsi csak rázta a fejét.
- Csalódtam benned! - vetette oda Nati. - Egy legjobb barátot nem ilyennek képzelne az ember!
- Beavatna valaki?! - kértem.
- Mancsi konkrétan bevallotta, hogy féltékeny rád! - mondta Nat, de közben folyamatosan hol Mancsi, hol Harry szemébe nézett. - Hogy te szép vagy, csinos, jó fej, okos, TÖKÉLETES! - fintorgott.
Megijedtem.
Egészen eddig Mancsit tekintettem az én igazi legjobb barátnőmnek, de most megtudtam, hogy ez csak egy óriási tévedés volt! Többször csalódtam benne, de mindig megbocsájtottam a hülyeségeit, mert szeretem őt! Mint a barátnőmet! De most minden kicsit összedőlt bennem. Ilyeneket mondott volna?
Berohantam a szobámba és levetődtem az ágyra. Igen, bevallom, ebben a pillanatban úgy sírtam, mint egy kislány, akitől elvették a játékát, de én most nagyobb dolgot veszítettem el. A Mancsiba vetett bizalmam mindig is mérhetetlen volt, de ez most lerombolt mindent. Miért mondott ilyeneket? Miért kellett ehhez lesmárolni Harryt a szemem láttára? Én már komolyan semmit sem értek!
Lehet hogy igaza van? Hogy tényleg ilyen vagyok? De ez nem igaz! Akkor Dávid sem csalt volna meg másik csajjal. Aki mellesleg VIP helyről élvezhette Mancsi kis előadását.
Kezdtem lenyugodni és összeszedni magam, mikor kopogtak.
- Ki vagy? - tudakoltam.
-Louis! - mondta az ajtó túloldalán álló.
- Gyere! - morogtam.
Ő bejött és leült mellém a földre.
- Hatalmasat csalódtam benne! - borultam a srác nyakába.
- Nekem mondod? Úgy ordibál velem, mint a kutyájával, sőt.... Ő így nem ordibál a kutyáival sem!
- Ez azért akkor is fájt! - szepegtem. - Tényleg ilyen lennék?
A srác rám kapta kék szemeit.
- De őszintén Louis! Ilyen lennék? Ilyen öntelt és...
- Mi? Lassíts kicsit! Te nem vagy öntelt! Ilyet Mancsi sem mondott! Igaz, hogy szép vagy, csinos és okos is... De ez önmagában véve nem bűn! - tűrt egy kósza tincset a fülem mögé. - Egyébként ki akart kezdeni velem.
- Hogy micsodát akart? - lepődtem meg. Kiskorom óta ismerem Mancsit, ez a mai nap csupa meglepetés.
- Kissé félreértette a baráti közeledésemet.
- Hát Lou lássuk be, azt nálad félre lehet érteni! - nevettem. - De ez akkor sem mentség a viselkedésésre.
- Nem. - rázta a fejét hevesen. - Szeretném most azt mondani, hogy adj neki egy második esélyt, de van az az érzésem, hogy most pont azt játszotta el.
- Louis, ez nálad valami 7. érzék lehet! Miért jöttél? - tudakoltam.
- Hogy lelket öntsek beléd! - mosolygott. - Hiszen te egész délután ezt tetted, ennyivel tartozom!
- Köszönöm! - öleltem meg. - De szeretnék még kicsit egyedül maradni! - szipogtam. Ő felállt és kisétált.
Előkaptam a laptopom és felléptem Skype-ra.
Ahogy gondoltam! Niki fent volt már és a telómon is volt egy SMS, hogy mikor óhajtok fellépni!?
Niki azonnal videóhívást kezdeményezett, én pedig felvettem.
- Hali! - köszönt mosolyogva, majd elkomorodott. - Te sírtál?
Csak bólintottam.
- Ajj, csajszi! Mi történt?
- Csalódtam! Nagyot! Mancsiban! Kibeszélt.
- Micsoda? - kerekedett el a szeme. - De mégis miért?
- Mert féltékeny. Csak tudnám mire! Nem érem őt. Louissal is kikezdett. Vagyis ki akart. Eddig nem volt ilyen.
- De emiatt sírtál?
- Nem... Nem csak... Majd elmesélek mindent kicsit később, de most itt van mindenki a másik szobában és van egy érdekes elméletem, miszerint Louis hallgatózik.
- Ahaa! - jött a túloldalról Louis hangja.
- És talált! - nevetett Niki. - Megértelek ám csajszi! Várom, hogy megint találkozzunk! De nekem most mennem kell. Bocsi. Szia!
- Én is várom! Menj csak, szia! Semmi baj! - mosolyogtam, majd a kamerába integettem és letettem.
Lecsuktam a laptopom tetejét és még néztem magam elé vagy 5 percig, majd úgy döntöttem kimegyek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése