11. fejezet

Leszálltunk a buszról.

Sajnos amint Scott meglátta maga előtt az utat rohanni akart, de visszafogtam.

Ha a fiatal és szófogadatlan mént Secretet sikerült, akkor egy ilyen kutyust miért ne?

Elindultunk Harryék háza felé. 

Mint azóta kiderült - inkább villa!

- Nincs kedvetek benézni? - ajánlotta aranyosan a fiú.

Kérdőn a lányokra néztem és a villa ajtaja felé biccentettem, hogy megértsék. 

Mancsi halvány nemet intett, majd oldalra fordult, jelezvén, hogy indulnunk kéne, mert Ádámék várnak.

- Már várnak minket - vontam meg a vállam. 

Hogy őszinte legyek nem volt sok kedvem ellenállni Mancsinak, mivel hulla fáradt voltam.

- Kár - húzta el a száját egykedvűen. Végül elmosolyodott.

Már éppen indultunk volna tovább, mikor valaki kirontott a kapun.

- Hol voltál haver? - kiáltotta egy szőke fiú. - Már azt hittük, elvesztél. - majd ránk nézett. - Haver, rajongók?
- Nem! - rázta meg gyorsan a fejét  Nat.
- Csak megmutatom nekik, merre menjenek, mert nem ismerik a környéket.
- Egyébként Natasa vagyok. - mosolygott a lány a szöszisrácra.
- Niall - vigyorgott vissza.
"Na itt készül valami." - jegyeztem meg magamban, ami az arckifejezésemen is látszódhatott, mert Harry szélesen rám mosolygott.
- Nem jöttök be? - ajánlotta Niall.
Nat rám nézett, majd Mancsira.
Laza nemet intettünk a fejünkkel, Nat pedig nem ellenkezett. Gondolom tudta milyen fáradtak vagyunk.
- De cuki kutya! - kiáltott fel Niall, mire Scott vérszomjasan ráugatott, kivillantva rikító fehér fogait.
- Bocsi, elég védelmező egyéniség, nem bánt, ha én nem akarom. - megpaskoltam Scott oldalát. - A kezedet. Bocs, de amíg nem ismeri a szagodat, addig ellenség leszel.
Niall a fejét rázta.
- Nyugi! - nevettem. - Nem készül leharapni.
A szöszisrác odanyújtotta a kezét, Scott pedig megszaglászta, majd megnyalta. Sokkal nyugodtabb kisugárzása lett "kis"kutyámnak és elégedetten - de azért védelmezőn - mellém ült.
- Mennünk kéne, Ádámék várnak - emlékeztetett Mancsi.

Elbúcsúztunk a szöszisráctól és elindultunk mifelénk.

Szép volt. 

Tipikus londoni társasházak, nem is vágyom jobbra, így elsőre.

Nem várt nagyobb meglepetés, amikor betoppantunk sem.

Igaz csodálatos volt és dizájnos is, de éppen elég takaros.

Ahogy beléptem velem szemben a nappali volt, tőlem rögtön balra az ebédlőasztal, a nappalitól balra amerikai konyha. A pult mellett bárszékek,

Jobbra három kis ajtó. A szobáink.

Balra tovább spájz és fürdő.

Mindenki körbenézett, minden szobát végignéztünk.

Ádámék mindent ízlés szerint rendeztek, így mindenki azonnal tudta, melyik lesz a saját szobája.

Az enyém a bal oldali ajtó mögött bújt meg.

Minden gyönyörű volt bent és.. Angol zászlós.

Lepakoltam a cuccokat és elővettem a laptopom, közben pedig felhívtam anyáékat, hogy megérkeztünk és minden rendben.

Facebookon többen is rámírtak, hogy milyen a hely és hogy tetszik e.

Aztán megnéztem a twitterem és elindultam, hogy megnézzem a lányok milyen szobát kaptak.

Az én ajtómmal szemben lévővel kezdtem.

Nati szobája, kétségkívül, hisz olyan, mintha egy szivárványba csöppentem volna. Mindenféle szín, amit csak Nati szeret. És az sok!

A falak zöldek, a szőnyeg kék, az ágynemű színes.

Az egész szoba annyira Natis volt..

Aztán benéztem Mancsihoz.

Párizs, Párizs, Párizs.

Imádja Párizst és én is mondjuk, de Londont jobban.

Szóval egy magyar lány, Angliában, egy Párizsos szobában örvendezik.

Ez tetszett.

- Na és? - kezdte Ádám. - Mit fogtok kezdeni magatokkal? Előtettek van a nyár.

- Városnézés! - kiáltottam.

- De körbevezethetnél, körülbelül mi hol van. - kérte óvatosan Mancsi.

- Persze, az meg lesz. Addig segítünk, amíg nincs ismerősötök. - bólogatott Ádám.

- De van. - tudatta óvatosan Nat.

- Tényleg? - vonta fel a szemöldökét Mancsi bátyja. - Remélem nem valami aberrált, mert akkor.. hú...

- Nem, nem aberrált, ez biztos - nevetett Nat. - Harry Styles az.

- És Niall - tettem hozzá.

- És az mégis ki a fene? - tudakolta Ádám. Nusi úgy nézett rá mint valami űrlényre.

- Nem tudod, ki az a Harry...? - tagolta a mondatot  a meglepett Nusi.

- De azt tudom. - ugrott be neki. - Az a varázsló, igaz?

Elnevette magát.

Mindenki megfeszült, de mikor felnevetett mi is rájöttünk: Csak viccelt.

- Jól van, bevallom, fogalmam sincs ki az. És azt a Niallt se. De minden esetre akkor is vigyázzatok, ha Henry, ha David Guetta, ha Rihanna... nekem mindegy! 

Nevetésben törtünk ki. 

- Henry... - Nati a földön fetrengett.

- Bocsánat... Nem úgy hívják? Sajnálom.

Mancsi is nevetett, ahogy mindenki más a szobában, Ádámot kivéve.

Végül ő sem bírta tovább. Bár ő inkább rajtunk röhögött, nem azon amin mi, inkább a helyzeten.

- És munkát keresünk! - nyugodott le Nat. - Kelleni fog a pénz. A nyáron megszedjük magunkat és megpróbálunk nem sokat költeni.

- Ez nem rossz ötlet - bólintott rá Ádám. - De én és a szüleitek is mindig segítünk ha baj van. Nem fogtok megszorulni, az biztos.

Felöltöztünk és elmentünk körbenézni a városba.

Ádám megmutatta a fontosabb helyeket és bevásároltunk otthonra is, mivel még üres volt a hűtő.

Beültünk a Starbucksba és ittunk egy kávét.

Nem is volt rossz ötlet, mivel mindenki hulla volt, pláne mi lányok az utazás miatt.