Kettőkor gyors bekaptunk valamit, hogy minél hamarabb odaérjünk a becsekkolásra.
Fél négy fele már el voltak intézve a kutyák, így már csak a csomagok voltak hátra.
Minden rendben ment, kiderült, hogy nincs nálunk fegyver, amit amúgy is tudtunk, dehát, ha előírás, akkor előírás.
Még körülbelül egy óra volt a gép indulásáig, de nem bántuk a várakozást. Annyira izgatott voltam, hogy Dávidról is megfeledkeztem.
- Úristen, Úristen, Úristen! - ugrált Mancsi.
Annyira izgatott volt, pedig olyan sokat utazik.
Nati már fél füllel zenét hallgatott. Imádta a zenét, ahogy én is, de sosem hallgattam ennyit.
*Mancsii szemszöge
Már csak egy fél óra volt a gép indulásáig. Teljesen bezsongtam. Annyit utaztam már, de ez az út más lesz.
Most nem köszönök el pár nap múlva, most egy ideig ez lesz az otthonom.
A legjobb barátnőimmel együtt!
Egyre inkább azon gondolkoztam, milyen lesz London. Milyen lesz a lakásunk? Milyenek lesznek az emberek? Milyen lesz a suli? És mennyire tanulok majd meg angolul? Persze, jól beszélem, de nem elég jól! Csak az a szerencsénk, hogy itt van velünk Barbi, különben elvesznénk! Az fix.
Aztán megszólalt a hangosbemondó: - A Londoni járatra meg lehet kezdeni a felszállást.
- Igeeen! - kiáltotta Barbi. Annyira be volt zsongva. Fogadok megfeledkezett Dávidról is.
Annyira imádta Londont, mindig el akart jutni oda és most valóra válik az álma.
Nati eddig csak fél füllel az iPodját hallgatta, de amikor meghallotta a hangosbemondót sikítva rohant az ajtó felé. :D
Még sosem láttam ilyennek.
Összenéztünk Barbival.
Nekünk se kellett több, rohantunk Nati után.
Elsőnek szálltunk fel, ennyit a rohanásról! Cöhh - és még valaki furcsán nézett ránk, ahogy rohantunk.
Nati továbbra is az iPodját hallgatta, én pedig Barbival beszélgettem.
Persze néhányszor hozzászólt Nati is.
Nem volt hosszú az út, de nekem egy örökkévalóságnak tűnt.
Aztán végre megérkeztünk! Végre!
*Barbii szemszöge
Minden olyan gyorsan történt.
Észbe se kaptam és már a repülőn ültünk.
Ami a valóságba 2 óra volt, nekem az 2 másodpercnek tűnt. Hogy repül az idő!
Aztán a repülőn beszélgettünk Mancsival, de nem nagyon figyeltem rá.
Annyira vártam már, hogy megérkezzünk. Az út borzasztó hosszúnak tűnt, pedig a valóságban nem volt az. De a valóság a felnőtteknek való! Minden perc felért egy órával, a másodpercmutató lomhán vonszolta magát körbe-körbe.
Aztán bemondták: - Megkezdtük a leszállást! - Istenem, Végre!
Egyre jobban láttam a tájat, végre elhagytuk a felhőket és megláttam Angliát.
Aztán megláttam a repteret. Leengedték a kerekeket és végül lelassult a gép.
Mindenki elkezdett mocorogni, majd bemondták, hogy megkezdhetjük a leszállást.
Kinéztem az ablakon. Az ég borús volt. Még szerencse, hogy hoztunk váltóruhát, mert különben megfagytunk volna. otthon 30 fok van!
Egy folyosó vezetett a gépből az épületbe, hogy addig se kelljen fáznunk.
- Induljunk a csomagokért! - vette az irányt Nati a jelzések szerint.
Követtük.
Először én találtam rá az angol zászlós bőröndömre, levettem a szalagról, majd nekitámaszkodtam, hogy így várjak a további csomagokra.
Körbenéztem. A sok fej közt egy ismerős arcot pillantottam meg.
- Ádám! - kiáltottam és intettem, hogy itt vagyunk.
Nusi a barátnője is elkísérte. Mancsi a a bátyja nyakába ugrott. Nusi pedig széttárta a karjait és magához ölelt engem és Natit.
- Na csajok? - kérdezte Ádám.
- A cuccok! - kiáltott fel Nati és kapásból két bőröndöt leemelt a szalagról. - ezek az enyémek és van még egy.
Mancsi is leemelt két bőröndöt, majd közölte, hogy neki van még kettő. Közben én is megtaláltam a második bőröndömet.
- Akárhogy is számolom, ez összesen 9 bőrönd és egy utazótáska. - ingatta a fejét Ádám. - Az én kocsim nem olyan nagy, mint amivel Apa hozott titeket.
- Megpróbáljuk belegózni őket. - húzta el a száját Mancsi.
Mikor már minden csomag megvolt elindultunk a kocsi felé. Ádám két bőröndöt húzott, Nusi is kettőt, én is kettőt, Nati is kettőt, Mancsi pedig egy bőröndöt húzott és egy utazótáska nehezedett a vállán.
Az autónál lepakoltunk és visszamentünk a kutyákért.
*Ádám szemszöge
Az autónál szépen elkezdtem bepakolni.
akárhogy legóztam vele, nem sikerült úgy pakolni, hogy minden beférjen. Aztán valahogy minden csomag befért. 4 volt a hátsóülésre tornyozva, ez utazótáska a vezetőülés, egy kisebb bőrönd pedig az anyósülés mögött. 4 bőrönd pedig valahogyan befért a csomagtartóba.
- Elviszem a cuccokat és visszajövök értük. - sóhajtottam.
- Túl messze van! - rázta a fejét Nusi.
A lányok épp megérkeztek a kutyákkal, akik még bágyadtak voltak az altató miatt. Kivéve Scott. Ő meglepően 'éber' volt.
Az is feltűnt, hogy a lányok melegebb ruhába öltöztek, ami jó ötlet volt, mivel Londonban ilyenkor is hűvös az idő.
*Barbii szemszöge
Leraktuk a cuccokat a kocsinál, majd visszamentünk a kutyákért.
Azt mondták, még 10-15 perc, ezért elmentünk átöltözni. Még szerencse, hogy hagytunk elöl melegebb ruhát, mivel itt sokkal hidegebb van, mint otthon volt.
Mancsi egy fekete farmert vett fel és egy pólót "I love Paris!" felirattal.
Nati kék farmerbe bújt, egy drap pólóval.
Rajtam fehér csőnadrág volt angol zászlós fehér pólóval és piros converse cipővel.
Macsi és én dzsekit vettünk fel, Natin pulcsi volt.
*Natii szemszöge
Mikor mindenki végzett az öltözködéssel elmentünk megint a kutyákért.
Egykedves nő jött oda hozzánk és elvezetett egy helységbe, ahol rengeteg kutya és macska volt.
Megláttam Szimbát, Barbi eltűnt, ahogy Mancsi is. Minden bizonnyal a saját kedvenceiket keresték.
Néhány perccel később már kutyáink társaságában sétáltunk a kocsi felé.
Manó és Dorka rendesen tipegett a póráz végén, Szimbát a kezemben hoztam, mert majd' elaludt, Barbi pedig alig bírta visszafogni Scott - ot, szegénykém tele volt energiával.
*Barbii szemszöge
Scott teljesen meg volt makkanva. Mint aki megőrült, borzasztó sok energiája volt.
Ádám a kocsija előtt állt elég kétségbeesett fejjel.
- Sajnálom lányok, ezt nem tudom hogy oldjuk meg! - ingatta a fejét. - A sok csomag miatt nem fértek be.
- Akkor most itt maradunk? - ijedezett Mancsi.
- Fogunk egy taxit! - ötleteltem.
- Kizárt, hogy bárhová beülhetsz kutyával. - rázta a fejét Ádám.
- Mondasz valamit! - bólintott rá Mancsi. - De a kutyák csak beférnek, nem?!
- Hát Szimba biztosan! - mosolygott a kiskutyára Nusi.
- Még Manó és Dorka is! - tette hozzá Ádám. - De Scott, kizárt!
- Busz? - ugrottam fel.
- Hoztál szájkosarat? - tudakolta Ádám.
- Igen! - bólogattam hevesen.
- Akkor úgy tűnik ez a legkézenfekvőbb megoldás!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése