2013. május 10., péntek

41. fejezet

Sziasztok!(:
Tudom, hogy elég régen nem hoztam új részt, de volt rá okom!
Minden esetre kárpótlásul ma kettőt is fel szeretnék tenni, amiket elég hosszúra és eseménydúsra tervezek, de ki tudja még, hogy mi sül ki ebből. Sosem úgy ülök neki fejezetet írni, hogy pontosan tudom mi fog történni. Mindenesetre Mancsi eltűnését és ennek okát próbálom még bonyolítani, aztán Harryék körül is port kavarok, hogy ne legyen unalmas!
És jövök megint a szokásossal: komit!(:  Jó olvasást! xx.

  Idegesen járkáltam Mancsi előtt, aki a kanapén ült és meredt maga elé. Természetesen nem volt hajlandó kinyögni egyetlen komplett mondatot sem. Nem volt zavart, nem tűnt megviseltnek sem, szimplán érthetetlen volt és rébuszokban beszélt.
- Mancsi, miért kellett elmenned?! - kelt ki magából Nati. Eddig csöndben ült, konkrétan én vallattam Mancsit, de mostmár a szőke hajú barátnőmnek is elege lett ebből. - Aggódunk érted, értsd már meg a fenébe is!
- Mindek? Csak a baj van velem! - húzta a száját.
Tehetetlenül csaptam egyet a levegőbe, majd eltűntem a szobámban. Igaza van. Minek? Mikor ahhoz képest, hogy a legjobb barátnőmnek vallja magát elég szépen elárult. Aztán miatta kerültem bajba, ami nem mellesleg feltépte a régen szerzett sebeket. De ez most nem tartozik ide. Ha nem kér a törődésünkből, hát szive joga!

 Felléptem facebookra, hátha történt valami. Egy páran bejelöltek ismerősnek, gondolom, mivel tele van velünk az internet, mert a One Directionnel lógunk. Oké. Nem akkora szám mint amit csinálnak belőle. Egyébként az interneten már voltam Niall, Louis, Zayn és Harry barátnője is. Voltam Liam eltitkolt húga, illetve a fiúk asszisztense.
Nati is volt Niall barátnője, illetve Zaynné és Liamé is. Volt ezen kívűl a management lánya, illetve Niall unokatestvére. Most komolyan? Arra senki nem gondolt, hogy szimplán barátok lennénk?

Gondolkodásomból egy jól ismert kis hang zökkentett ki. Niki rámírt. Kérdezte, hogy mi újság és, hogy mi igaz abból, amit a neten írnak. Persze az utóbbira volt egy jó válaszom: SEMMI!

Már jó órák óta lógtam a neten, mikor úgy döntöttem, hogy na jó, ebből elég volt mára.
Kimentem valami kaja után nézni. A kanapén Mancsi ült és a telefonját nyomkodta nagyban.
- Mi újság? - próbáltam kedves lenni, így a kérdésemhez egy mosolyt is társítottam, ami inkább grimaszra sikerült, de mivel a lány fel sem nézett a telefonjából, így ez nem volt probléma.
Persze válaszra sem méltatott, így gyors összedobtam valami szendvicset és bementem vele Natihoz.
- Veled beszél? - szegeztem neki rögtön a kérdést.
- Nem. - vetette oda.
Furcsa volt a stílusa. Nagyon nem szoktam meg ezt tőle. Talán még is beszéltek.
Ezek után Nat nem szólt hozzám, amitől nem kívánatos személynek kezdtem magam érezni, így átvonultam a saját szobámba.
Szuper.  Most ő is ellenem fordul. Hát ez egyre jobb lesz.
Idegességemben nem tudtam mit csinálni, így Harryt kezdtem hívni. Nem vette fel, így kapásból Louis nevét kerestem ki. Ő azonnal felvette és azt mondta, menjek át ha van kedvem, mert dalt írnak per pillanat.
- Öhm.De Loui az nem titkos? - kérdeztem zavaromban.
- Szöveget írunk a dalra. - magyarázta. - Ugyan már, bízom benned. Nem adod ki senkinek! Igazam van? - nevetett.
- Igazad van! 5 perc és ott vagyok.


*Louis szemszöge


Már vártam, hogy Barbi megérkezzen. Nagyon aranyos lány, olyan nekem, mint a húgom. Szeretek vele lenni és bízom benne.
- Biztos jó ötlet ez? - Niall.
- Ugyan már! - legyintettem. - Nem egy paparazzi.
- Igaz! - bólintott az ír srác.
Ezúttal ketten írtuk a szöveget, mert a többieknek dolguk akadt. Fontos dolguk: Liam Danival volt, Zayn Perrievel, mi pedig a szinglik nekiálltunk dalt írni. És hogy Harryt nem említettem? Valóban. Mert fogalmam sincs, hogy miért fontosabb neki a bulizás. De hát ő tudja. Eddig legalább elvoltam abban a tudatban, hogy Barbiéknál van, de ez megdőlt, mikor Barbi felhívott. A hangja alapján történt valami.
Biztos Mancsi miatt ilyen. Épphogy megtalálták, de a csaj gondolom máris megkeseríti az életét. Nem szeretnék azzal a csajjal egy házban élni. Teszem azt, mikor a képembe ordította, hogy mi a véleménye az állítólagos legjobb barátnőjéről.
Az SMS-ek pedig. Nos, csak barátkozni akartam, de ő félreértette. Igaz, ami igaz; elég félreérthető SMS-eket küldözgettem. De ez nem ok arra, hogy rám másszon, egy nappal azután, hogy szakítottam a barátnőmmel.

Gondolatmenetemből a csengő hangja zökkentett ki.
Kinyitottam az ajtót és Barbi állt előttem. Barna szemei vörösek voltak. Nem, nem változott vámpírrá. Sírt.

Leültünk a kanapéra.
- Elmondod? - tudakoltam.
Csak bólintott, majd nyelt egyet.
- Mancsi nem hajlandó beszélni velem.
- Nagy ügy. - legyintettem. Elég bunkó gesztus volt, de nem a szívem csücske a csaj.
- Hát jó, de Natival beszélt. És most Nati sem beszél velem. - halkult el a végére. Mit akar már ez a csaj? Mindent tönkretesz. 
Barbi hősiesen próbálta visszafogni a könnyeit, de végül nem ment neki. Szorosan megöleltem és el se engedtem.
- Egyéb? - kérdeztem félve.
- Van. - nyelt egyet.
- Elmondod? - csak megrázta a fejét.
- Harry hol van? - kérdezte. Nem mellesleg jó kérdés, mert még csak 9 óra.
- Öhm...asszem bulizik. Mert?
- Ja. Csak mert..hívtam és nem vette fel...

Na nehogymár! Valami fura csillogást véltem felfedezni Barbi szemeiben. Na nehogymár!
Vagyis de! Vagyis ne! Ennek nem lesz túl jó vége!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése